kicsikincsem blogja

kicsikincsem•  2018. május 1. 16:51

Az anyák már csak ilyenek

"Szedd a lábad, siess, gyorsan,
figyelj csak rám! Kinek mondtam?"
Tegyem ide, tegyem oda,
nem később, most azon nyomban.
Ha kapkodok? Összecsaptam.
Gyerek vagyok, nem ostoba.
Azt szeretné, okos legyek.
Az anyák már csak ilyenek

Kócos vagyok, csupa maszat,
térdem sebes, ruhám szakad?
Varr és gyógyít, mosdat, fésül.
Ringatnak a varázsszavak.
Rémeket űz és árnyakat,
bújok hozzá ha sötétül,
eltűnnek a szörnyetegek.
Az anyák már csak ilyenek.

Versem, dalom megkönnyezi,
rajzaimat mind elteszi,
"öreg napjaira" mondja.
Meghatódva nézegeti,
pakolgatja, rendezgeti.
Van még hely a kis fiókban.
Itt őrzi a szeretetet.
Az anyák már csak ilyenek.


Zagyi G.Ilona

kicsikincsem•  2018. április 27. 19:30

Kenderike

Nem üres a fészek, zeng a dicsekvése,

felhőket csúfol meg vidám csicsergése.

Ünneplőben röppen a ringlófa ágra, 

 büszkén dagad mellén kárminpiros sálja.

Nem kapkodja el, mert elsorolja hosszan,

mi készül éppen a boróka bokorban.

Fészekaljnyi  tojás icike-picike,

melengeti, őrzi, szelíd kenderike.

Apró koppanások a várt életjelek,

kelnek a fiókák a vékony héj reped.


Zagyi G.Ilona

kicsikincsem•  2017. december 7. 08:38

Karácsonyfám

Festettem egy karácsonyfát,

ágaira néhány gyertyát.

A tetejére rajzolok

egy különleges csillagot. 


Hókusz-pókusz ecsetvonás,

fenyőzöldre kell a varázs.

Angyalhajak, vidám gyöngyök,

titokzatos üveggömbök.


Piros foltok, kicsi szívek,

habkarikák, tarka díszek.

Téli tájban kész a csoda,

teszem ide, teszem oda.


Asztalra, szoba falára,

úgy jó, ha mindenki látja.

Anya, apa, megdicséri, 

igazira elcseréli.


Zagyi G.Ilona

kicsikincsem•  2017. november 28. 09:14

Mikulásváró



Végre megint december van!
Türelmetlen, nyughatatlan.
Didergős, de mézes-mázas,
csodavárós, gyereklázas.

Kérdezem a csillagokat.
A mikulás meglátogat?
Volt már nálunk tavaly télen,
hogy jó leszek, megígértem.

Gondolatban számolgatok,
jót és rosszat összeadok.
Kívánságom égig érő!
Meddig mér a jóságmérő?

Néhány csínyem beleszámít?
A mosolyom szívet lágyít.
Tudom, mert a nagyi mondta,
bár a csúzlim elkobozta.

Szót fogadok, amikor kell!
Fogat mosok minden reggel.
Sietek, ha szépen kérnek,
az oviból el nem kések.

Csúszik a jég. Recseg, ropog,
ha beszakad, nem nyafogok.
Verset mondok, énekelek,
piros pontot gyűjtögetek.

Sok a dolgom lótok-futok,
álmos leszek, elfáradok.
Anya súgja a fülembe:
"Jövök hozzád!" azt üzente.

kicsikincsem•  2017. szeptember 8. 09:53

Kis doktorok

Erdő alján, fémkuckóban, puha-moha ágyikóban, szundikál két kicsi csoda, Mikula és Makula. 
Nem manók és nem koboldok. Két apró lény, űrporontyok.
 Élénk fényű, zöld a testük. Pufókok és jó a kedvük. Merről jöttek? 
Ők sem tudják, mert az utat átaludták. Kikkel jöttek? Rég elmentek. 
Ők maradtak, mert elveszek a nagy zűrzavarban. 
Nem bánkódtak, jó itt lenni, űrhajó sincs visszamenni.
 Készítettek lakóházat. Kamrát, fürdőt és szobákat. 
Sok ablakost, üvegtetőst, sok antennást, adó-vevőst. 
Azt beszélik, hogy gyógyítók, csodatévő kisdoktorok.
Vendégeik erdőlakók. Állatok és furcsa manók.
Minden napjuk egy történet, amiket most  elmesélek.

I.rész

Nyár volt, kukucskált a nap a szoba ablakában. 

-  Ébredjetek, mert megjöttem! A Hasatokra sütöttem!

Nyújtózkodott Mikula, kiugrott az ágyból. 
Makula még ásított, nem kért a látványból.
Tarka levél paplanját a fejére húzta.
Sürgette őt Mikula.
- Ne légy olyan lusta.
Az asztalhoz ültek együtt, így kezdték a napot.
Reggelire földi ízek, finom falatok.   
Furcsa jelek egy fatáblán, tegnapeste vésték bele,
csupa x és ákomákom, a kis lények napirendje.
Ez a jegyzet mindennap új, mert eltűnik magától,
 de csak akkor, ha elkészül minden a listáról.
Nézegették a fatáblát, terveztek egy kertet.
Hogy minek nekik az a kis kert? Ültetni akartak.
Volt mindkettőjük nyakában egy kék, selyemszalag. 
Rajta egy ici-pici doboz, abban találtak három, három magot.
Hogy ki és mikor adta rájuk,  egyikük sem tudta,
de kíváncsiak voltak, hogy mi magok titka. 
Figyelték a mezőt, erdőt, a kikelő növényeket.
Talán, ha elültetik, abból is egy csoda lehet.
Makula kerítést készített, Mikula a földet ásta.
Hamar elkészültek, nincs szükségük varázslásra.
Csináltak egy veteményest és elültették mind a hatot.
Kell még hozzá varázsfőzet, legyen mivel meglocsolni. 
Készítettek egy nagy üstben világító, kék oldatot.
Éppen akkor, mikor befejezték, zaj hallatszott a közeli bokorból. Valaki sírt, szipogott, csipogott.
Keresték a hang gazdáját, ráleltek egy fiókára.
Kicsit szőrös, kicsit tollas kismadárra.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte Makula az ijedt apróságot.
- Kiestem a fészekből.- csipogta - Onnan a magasból, arról a tölgyfáról! 
Nem tudok még repülni. Hogy jutok így oda vissza? 
Egymásra néz Mikula és Makula.
- Megtanítunk! A repülés az nem csoda.
Nem messze találtak egy kidőlt fatörzset, felcibálták a megszeppent madárkát.
- Ugorj innen, tárd a szárnyad! Úgy, ahogyan anyát láttad.
Kitárta a szárnyát a fióka, de hupsz, a fűbe huppant.
- Nem megy ez nekem, talán túl kicsi vagyok.-
csipogta panaszosan.
- Nem baj- mondta Mikula -  gyakorlás a mester titka!
Felvitték újra és újra, olyan hatszor-hétszer,
nyolcadszor már röppent, kilencedszer föl is szállt a magasba.
Tizedszerre már sikerült, , szárnyalt oda és vissza.
 - Köszönöm! Köszönöm!-  csipogta boldogan fölöttük röpködve.
Elköszönt a két űrporonty már alig pislákolt bennük a fény.
Percről percre sápadtabbak, szuszogtak, mert elfáradtak.
A fa tábla is üres lett nincsen mára több feladat,
még megírták az új terveket, és a fényük el is apadt. 
Ágyba bújtak, elpihentek, míg alszanak feltöltődnek.
Így lesznek majd holnap reggel vidámak és fénylőn zöldek.
Mit álmodnak? Messze járnak. Talán "otthon" fogócskáznak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom