kicsikincsem blogja

Személyes
kicsikincsem•  2014. október 19. 16:18

Vendégek

 

Jólesőn nyújtózik a reggel ébredőn,

az ablakhoz csal csábító színekkel.

Mosolyt csal arcomra az őszi varázs,

a csillanó nap fénye megtelik élettel.

 

Reccsenő hangok az öreg diófán,

surranó bolyhos, vörös foltok ,

az ágak hegyén maradt diót gyűjtik,

szorgalmasan, édes kicsi mókusok...

 

Lenyűgöz a  látvány, csak ámulok, 

visszatartott lélegzettel állok.

Figyelem a vékony, leheletnyi ágon

 egyensúlyozó, fürge társaságot.


Eszembe jut a fényképezőgép,

nyúlok is érte, abban a pillanatban,

de az akku vészesen villog, lemerült

régen volt már használatban...


Észrevettek..., nem mozdulnak,

 én őket..., ők engem néznek,

csak a farkuk egyensúlyoz

miközben, kíváncsin fürkésznek.


Végül a kutyus riasztotta meg  

a már így is riadt társaságot,

hangos ricsajjal jelezte,

ő velük nem köt barátságot... 


Mintha ott sem lettek volna,

egy szempillantás alatt eltűntek.

Nem maradt egyéb se utánuk, csak

a ringó ág, s  rezzenő falevelek...


Alkony

Szólj hozzá!
kicsikincsem•  2014. augusztus 20. 16:41

Tihany

 

A félsziget igazi gyöngyszem,

ékkő a magyar tenger közepén,

lenyűgöző egyedi szépségében

pihen a Jóisten tenyerén.


A történelmi múlt hangulata,

lengi körül a magyar falut,

a skanzen nádfedeles házait,

csalogatnak mívesen faragott kapuk.. 


Elbűvöl a színes forgatag,

a saját készítésű portékák,

míg felfelé haladunk a széles,

macskaköves sétáló utcán.


A Tihanyi apátság büszke

méltósággal tárult elénk,

a majd ezer éves építmény,

tornyai magasodtak fölénk.


Mennyi mindent láttak ezek a 

vastag,titokzatos ódon falak,

két világháborút, Trianont,

itt-ott a kíntól repedtek a kőfalak...


Most mégis itt pompázik ragyogó,

fehér palástban, ég felé nyúlón,

szelíd tornyai töretlen hittel, 

imára késztetnek még hívogatón...


A kilátás páratlan, meseszerű,

sétahajó szeli a szelíd kék vizet,

néhol szörfös, egy egy vitorlás,

felejthetetlen percek ezek...


Régóta vágytam látni, és most

búcsúzom Tihany,te csodálatos,

emléked befonja a levendula illata,

itt hagyok szívemből egy darabot...


Alkony

1 hozzászólás
kicsikincsem•  2014. július 26. 08:11

Az én hintám :)

 

Régóta nyafogtam már,
egy kerti hintát akarok.
Olyat, ami senkinek nincs,
ringasson, amíg írogatok.

A kovácstűzhelyben izzott
a megmunkálásra váró vas,
kezed néztem a tűz fényében,
s, ahogy a kalapács lecsap.

Figyeltem az izmok játékát,
ahogy feszültek karjaidban,
ez most értem van, jutott
eszembe és büszke voltam.

Míg a szikrák látványosan
röpültek szerteszéjjel,
az ütések alatt formálódott
a vas játszi könnyedséggel.

A türelmed végtelen, gondoltam
míg a léceket csavaroztad,
mert százszor szétszedted,
és százszor összeraktad.

Mosolyogva festetted,
minden apró csavarját,
vagy énekelted a Bikini:
Veled akarok dalát...

Sokáig készült a remekmű,
és nem is mindennapi lett.
Tudom, beledolgoztad a szíved,
az irántam érzett szeretetedet.


Alkony

1 hozzászólás
kicsikincsem•  2014. július 15. 08:22

Széleskő

 

Tűzött ránk a nap sugara,
az égen egy-két kósza felhő.
Nem jártunk még erre, a tekergő
vadregényes ösvény titkot ígérő.

Óriási vadszőlővel befont fák,
esőtől enyhén süppedős talaj,
lépteink zaját tompán elnyeli,
míg néhol felcsendül a madárdal.

Merészen ível az út felfelé,
a tölgy erdő árnya szelíden hűsít.
Néha megállunk kicsit, mellettünk
egy szédítően mély árok húzódik.

Fáradtan érünk a hegy tetejére,
de a látvány kárpótol minket érte.
Ez igen!Az út a csodát megérte!
Egy tengerszem a sziklák belsejébe...

Lenyűgöz a bányató szépsége,
bár félelmet kelt bennem a víztömeg.
A haragoszöld színű, áttetsző mélység,
ahol magát nézi a nap és a fellegek.

A jellegzetes zónás felépítésű,
vulkanikus kiömlési kőzet színei,
a vöröses árnyat játszó sziklák,
a természet alkotta tájkép egyedi.

Ámulva ülünk egy parti sziklán,
a víz felől hűvösség árad, csend van,
néha egy-egy horgász úszója csattan,
s egy nagy madár kering a magasban.

Megérte feljönni, mert ez ritkaság,
megérte az utat és a fáradtságot,
elidőzünk kissé, amit látunk csodás,
elindulunk haza, de tudom visszavágyok...

Alkony

https://www.facebook.com/photo.php?v=733266880054696&set=p.733266880054696&type=2&theater

2 hozzászólás
kicsikincsem•  2014. június 28. 16:31

Harkály

 

Bekopogott hozzám,
a tetőről lógott.
Feketés tarka tollú,
s piros sapkát hordott.

Figyelemfelkeltő,
méretes madár volt,
finomságot keresett
a lécek között kotort.

Még nem láttam ilyet,
gyönyörködve néztem,
bánatomra észre vett,
ijedten tova röppent..


Alkony

3 hozzászólás
 
Következő
1234