Az anyák már csak ilyenek

"Szedd a lábad, siess, gyorsan,
figyelj csak rám! Kinek mondtam?"
Tegyem ide, tegyem oda,
nem később, most azon nyomban.
Ha kapkodok? Összecsaptam.
Gyerek vagyok, nem ostoba.
Azt szeretné, okos legyek.
Az anyák már csak ilyenek

Kócos vagyok, csupa maszat,
térdem sebes, ruhám szakad?
Varr és gyógyít, mosdat, fésül.
Ringatnak a varázsszavak.
Rémeket űz és árnyakat,
bújok hozzá ha sötétül,
eltűnnek a szörnyetegek.
Az anyák már csak ilyenek.

Versem, dalom megkönnyezi,
rajzaimat mind elteszi,
"öreg napjaira" mondja.
Meghatódva nézegeti,
pakolgatja, rendezgeti.
Van még hely a kis fiókban.
Itt őrzi a szeretetet.
Az anyák már csak ilyenek.


Zagyi G.Ilona