kicsikincsem blogja

Csupaszon meredő villás ágak között,
gömbölyded formája pompázik titokzatosan,
bár fotoszintézise büszkén a sajátja,
gazdatest nélkül elveszik, meg nem fogan.

Parazita módon növekszik,  fejlődik,
mégis  mirákulummá neveli misztikuma.
Csodákat, legendákat ír  kultikus múltja,
ártalmát cáfolja gyógyító pozitívuma.

Próbál megbújni, észrevétlenné válni,
de az őszi lombhullás mindig leleplezi.
A fagyöngy dísze ünnepeknek, szeretetnek,
s hiszik a szerelmet is megpecsételi...


Alkony

vzt6GMZMSNw

Örvénylő tegnapok,
más cipőjét húzod.
A sajátod szorít,
belőled űz csúfot.

Messzire eldobod,
látni sem akarod,
kényszerűen űzöd
a jelent, áltatod.

Becsapod magadat,
így most tökéletes.
A borítékon nincs cím,
csak díszes bélyegek.

Vigasztal a csönded,
így senki nem bánthat,
mi egykor ösztönzött
hét lakattal zártad...

Alkony

Ma nincsenek csillagok az égen

Most ugyanúgy nézel rám, mint akkor,
már nem emlékszem hol és mikor,
talán valaha egy másik időben,
valahol egy másik idősíkon...

Ugyanez a fürkésző, aggódó
végtelen szeretet...