kicsikincsem blogja
Ha akarom
Neked játszom szeretetből.
Benne van a színes álmom.Varázslat lesz minden cseppből.Elröpítem. Messze szálljon.Szálló gömbök, buborékok,akad néhány öt és hatszög.Szétpukkanó ajándékok,földre hulló, múló gyöngyök.
Furulyám lesz, ha akarom.Vidámságom hang-jegyeitillesztgetem összerakom,előcsalom ütemeit.
Mesél dalom csillagképet,simogató napsugarat.Aranyhalat. Csupa szépet,tarka rétet, madarakat.
Zagyi G.Ilona
Kép:https://www.facebook.com/765664006810656/photos/a.765674646809592.1073741827.765664006810656/1335138066529911/?type=3&theater
Galambetetés
Szelíd galamb tipeg-topog.
Gyerek hívja " Gyere-gyere!"
Édesgeti, csalogatja,
maggal teli két tenyere.
Közelebb lép. Elfogadja.
Szemezgeti óvatosan,
nézi magát kék szemekben,
ha megretten, tovarebben,
burukkol fent jóllakottan.
Ilona Zagyi Gáborné
A mikulás zsákja
Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság és mindjárt mikulás van.Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.Érkezik a sok ajándék, szét kell válogatni.Névre szól itt minden darab, úgy kell zsákba rakni.Szorgoskodik a manók között Tinka és Minka.- Kakukk-kakukk, ebédidő! - Üt az órainga.Üldögélnek egy sarokban, a kalács jólesik,a vonat vesztegel, a műhely elcsöndesedik.- Valamit nem nagyon értek. - suttog Minka halkan.- Annyi sok itt az ajándék, de zsákból csak egy van.Miért nem telik meg, hiszen napok óta rakjuk,hová tűnik a sok játék, soha meg nem tudjuk?Mellettük üldögélt a kedves arcú hóanyó,mosolyogva hallgatja, mit beszél a két manó.- Elmondom én kicsi manók, nincs különös titok.Amit mi, itt beleteszünk, el is tűnik hipp-hopp.A varázslat egyszerű, elviszi sok-sok zsákba,a télapó segédeknek, szét a nagyvilágba.- Erre bizony nem gondoltam, - csodálkozik Minka,- de nagyszerű ez a varázs! - s megint üt az inga.Újra indul a kis vonat, pöfögés, kattogás.dalolnak a kis manók, vígan megy a pakolás.Tudják, nem baj, hogy nem telik a mikulás zsákja,mégis ott lesz az ajándék, annál, aki várja.Ilona Zagyi Gáborné
Erdei pocok
Vöröshátú kicsi pocok,
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.
Fürgén mászik ágról, ágra.
Gyűjt és keres vacsorára
mindenféle magot, bogyót,
rovart, lárvát, s néhány gumót.
Hol is lakik? Vajon merre?
Odú? Fészek? Kuckó lenne?
Lessük csak meg hová bújik!
Ott egy üreg, mélyre nyúlik.
Ott tűnik el a kis pocok,
a föld alatt van a vacok.
Labirintus, nem is vacok,
ágas-bogas, s hogy kanyarog!
Bejárata nem is egy van,
kisurranhat nagy titokban.
Jól megél itt, biztonságban.
Alszik puha, moha ágyban.
Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné
Sün-vacok
Sürög-forog a süncsalád,
hűvösek már az éjszakák.Kell egy fészek, tágas, meleg,így vészelik át a telet.Kell száraz fű és falevél,vastag fal lesz és rá fedél.Míg dolgoznak jól is laknak,sünpocakba raktároznak.
Hasznos étket rejt az avar,Talál, aki ügyes, kapar.Giliszta és hernyó, kukac,telik bendő nő a kupac.
Nem jelzi más csak egy halom,elkészül a téli alom.Mind befelé! Hamar, hamar,jöhet tél és hózivatar.
Összebújnak? Nem szúr tüske?Az ő titka, erre büszke.Tábla lóg a deres falon.Csak tavaszig ne zavarjon!
Kicsi KincsemIlona Zagyi Gáborné