kicsikincsem blogja
Karácsonyfám
Festettem egy karácsonyfát,
ágaira néhány gyertyát.A tetejére rajzolokegy különleges csillagot.Hókusz-pókusz ecsetvonás,fenyőzöldre kell a varázs.Angyalhajak, vidám gyöngyök,titokzatos üveggömbök.
Piros foltok, kicsi szívek,habkarikák, tarka díszek.Téli tájban kész a csoda,teszem ide, teszem oda.
Asztalra, szoba falára,úgy jó, ha mindenki látja.Anya, apa, megdicséri, igazira elcseréli.
Zagyi G.Ilona
Mikulásváró
Végre megint december van!
Türelmetlen, nyughatatlan.
Didergős, de mézes-mázas,
csodavárós, gyereklázas.
Kérdezem a csillagokat.
A mikulás meglátogat?
Volt már nálunk tavaly télen,
hogy jó leszek, megígértem.
Gondolatban számolgatok,
jót és rosszat összeadok.
Kívánságom égig érő!
Meddig mér a jóságmérő?
Néhány csínyem beleszámít?
A mosolyom szívet lágyít.
Tudom, mert a nagyi mondta,
bár a csúzlim elkobozta.
Szót fogadok, amikor kell!
Fogat mosok minden reggel.
Sietek, ha szépen kérnek,
az oviból el nem kések.
Csúszik a jég. Recseg, ropog,
ha beszakad, nem nyafogok.
Verset mondok, énekelek,
piros pontot gyűjtögetek.
Sok a dolgom lótok-futok,
álmos leszek, elfáradok.
Anya súgja a fülembe:
"Jövök hozzád!" azt üzente.
Kis doktorok
Erdő alján, fémkuckóban, puha-moha ágyikóban, szundikál két kicsi csoda, Mikula és Makula.
Nem manók és nem koboldok. Két apró lény, űrporontyok.
Élénk fényű, zöld a testük. Pufókok és jó a kedvük. Merről jöttek?
Ők sem tudják, mert az utat átaludták. Kikkel jöttek? Rég elmentek.
Ők maradtak, mert elveszek a nagy zűrzavarban.
Nem bánkódtak, jó itt lenni, űrhajó sincs visszamenni.
Készítettek lakóházat. Kamrát, fürdőt és szobákat.
Sok ablakost, üvegtetőst, sok antennást, adó-vevőst.
Azt beszélik, hogy gyógyítók, csodatévő kisdoktorok.
Vendégeik erdőlakók. Állatok és furcsa manók.
Minden napjuk egy történet, amiket most elmesélek.
I.rész
Nyár volt, kukucskált a nap a szoba ablakában.
- Ébredjetek, mert megjöttem! A Hasatokra sütöttem!
Nyújtózkodott Mikula, kiugrott az ágyból.
Makula még ásított, nem kért a látványból.
Tarka levél paplanját a fejére húzta.
Sürgette őt Mikula.
- Ne légy olyan lusta.
Az asztalhoz ültek együtt, így kezdték a napot.
Reggelire földi ízek, finom falatok.
Furcsa jelek egy fatáblán, tegnapeste vésték bele,
csupa x és ákomákom, a kis lények napirendje.
Ez a jegyzet mindennap új, mert eltűnik magától,
de csak akkor, ha elkészül minden a listáról.
Nézegették a fatáblát, terveztek egy kertet.
Hogy minek nekik az a kis kert? Ültetni akartak.
Volt mindkettőjük nyakában egy kék, selyemszalag.
Rajta egy ici-pici doboz, abban találtak három, három magot.
Hogy ki és mikor adta rájuk, egyikük sem tudta,
de kíváncsiak voltak, hogy mi magok titka.
Figyelték a mezőt, erdőt, a kikelő növényeket.
Talán, ha elültetik, abból is egy csoda lehet.
Makula kerítést készített, Mikula a földet ásta.
Hamar elkészültek, nincs szükségük varázslásra.
Csináltak egy veteményest és elültették mind a hatot.
Kell még hozzá varázsfőzet, legyen mivel meglocsolni.
Készítettek egy nagy üstben világító, kék oldatot.
Éppen akkor, mikor befejezték, zaj hallatszott a közeli bokorból. Valaki sírt, szipogott, csipogott.
Keresték a hang gazdáját, ráleltek egy fiókára.
Kicsit szőrös, kicsit tollas kismadárra.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte Makula az ijedt apróságot.
- Kiestem a fészekből.- csipogta - Onnan a magasból, arról a tölgyfáról!
Nem tudok még repülni. Hogy jutok így oda vissza?
Egymásra néz Mikula és Makula.
- Megtanítunk! A repülés az nem csoda.
Nem messze találtak egy kidőlt fatörzset, felcibálták a megszeppent madárkát.
- Ugorj innen, tárd a szárnyad! Úgy, ahogyan anyát láttad.
Kitárta a szárnyát a fióka, de hupsz, a fűbe huppant.
- Nem megy ez nekem, talán túl kicsi vagyok.-
csipogta panaszosan.
- Nem baj- mondta Mikula - gyakorlás a mester titka!
Felvitték újra és újra, olyan hatszor-hétszer,
nyolcadszor már röppent, kilencedszer föl is szállt a magasba.
Tizedszerre már sikerült, , szárnyalt oda és vissza.
- Köszönöm! Köszönöm!- csipogta boldogan fölöttük röpködve.
Elköszönt a két űrporonty már alig pislákolt bennük a fény.
Percről percre sápadtabbak, szuszogtak, mert elfáradtak.
A fa tábla is üres lett nincsen mára több feladat,
még megírták az új terveket, és a fényük el is apadt.
Ágyba bújtak, elpihentek, míg alszanak feltöltődnek.
Így lesznek majd holnap reggel vidámak és fénylőn zöldek.
Mit álmodnak? Messze járnak. Talán "otthon" fogócskáznak.
Szól a csengő
Üresek a játszóterek,
végetért a nyári szünet.
A sok gyerek hátán táska,
sietnek ma iskolába.
Szól a csengő, hívja, várja,
csillog a pad és a tábla.
Járnak ide rengetegen,
megtelik az osztályterem.
Előkerül füzet, könyvek,
szótfogadnak, csendben ülnek.
Köszöntenek betűk, számok.
Jó tanévet, iskolások!
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
A mormoták tavasza
A föld alatt bélelt vacok.
Mélyen alszik, de mocorog,
szuszog, piheg nyolc mormota.
Forgolódnak ide-oda.
Ébresztő! Már kint süt a nap!
Itt az idő, itt a tavasz!
Zöldül a fű, zsendül hajtás.
Éhes lehetsz bundás pajtás.
Ébredeznek, nyújtózkodnak,
ficeregnek, mocorognak.
Mi ez a hang? Zörög, morog.
Üres gyomruk, ami korog.
Hamar, hamar! Mind izgatott.
Érezni a jó illatot.
Kinyitni a téli lakot.
Elbontják a kijáratot.
Tavaszi fény csillog-villog,
zöld pázsit és virágszirmok,
feslő rügyek, friss levelek.
Hűsítőül harmatcseppek.
Mind a nyolcan mohón esznek,
jóllakottan hemperegnek.
Dörgölőznek, sugdolóznak,
figyelnek és hallgatóznak.
Sok a veszély, vigyázni kell!
Eledel lesz, ha nem figyel.
Sas és hiúz, Uhu, medve,
vadászik rá. Préda lenne.
Fel-felállnak, leskelődnek,
mert ők a fütty felelősek.
A füttyszavát hallja Zerge
elinal az intő jelre.
Így a bajban, barátra lel.
Viszont riaszt. El innen, el!
Elbújik a nyolc mormota,
Találd ki, hogy merre, hova.
Zagyi G.Ilona