kicsikincsem blogja

Mint egy kövér pók csüng,
de nem pókfonálon.
Fent a palák között,
két picinyke lábon.

Aprócska szőrgombóc,
olyan öt, hat centi,
fejjel lefelé lóg,
kis szárnyát lebbenti.

Nagy szemeket mereszt,
a füleit hegyezi.
Mi ez a kattogás?
Nem lehet pihenni!

Kíváncsian néz le.
Mit akar ez tenni?
Csak egy mosolyt kérek,
ez denevér szelfi.

"Szedd a lábad, siess, gyorsan,
figyelj csak rám! Kinek mondtam?"
Tegyem ide, tegyem oda,
nem később, most azon nyomban.
Ha kapkodok? Összecsaptam.
Gyerek vagyok, nem ostoba.
Azt szeretné, okos legyek.
Az anyák már csak ilyenek

Kócos vagyok, csupa maszat,
térdem sebes, ruhám szakad?
Varr és gyógyít, mosdat, fésül.
Ringatnak a varázsszavak.
Rémeket űz és árnyakat,
bújok hozzá ha sötétül,
eltűnnek a szörnyetegek.
Az anyák már csak ilyenek.

Versem, dalom megkönnyezi,
rajzaimat mind elteszi,
"öreg napjaira" mondja.
Meghatódva nézegeti,
pakolgatja, rendezgeti.
Van még hely a kis fiókban.
Itt őrzi a szeretetet.
Az anyák már csak ilyenek.


Zagyi G.Ilona

Nem üres a fészek, zeng a dicsekvése,

Üresek a játszóterek,
végetért a nyári szünet.
A sok gyerek hátán táska,
sietnek ma iskolába.

Szól a csengő, hívja, várja,
csillog a pad és a tábla.
Járnak ide rengetegen,
megtelik az osztályterem.

Előkerül füzet, könyvek,
szótfogadnak, csendben ülnek.
Köszöntenek betűk, számok.
Jó tanévet, iskolások!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Krük, krük,krük, krű, prű,prű,prű,prű.
Itt, a ház fölött köröznek,
tarka, vidám madárkáim
érzem, elköszönni jöttek.

Itt az idő! Elmúlt a nyár,
Hosszú az út, indulni kell!
Hangos zsivaj. Madárfelhő
lebeg az égen, s énekel.

Nézem, ahogy távolodik,
s az egész itt-ott megszakad.
Tudom, hogy majd viszontlátom!
Szerencsét kívánok, s jó utat!


2016.08.25