kicsikincsem blogja

Pironkodva irom már ebben a korban,

tegnap este EDDA koncerten voltam.

Magával ragadott a hullámzó tömeg.

Újra fiatalnak éreztem lelkemet.

Pezsdült a vérem a zene ütemére.

Idős, fiatal együtt tombolt a zenére.

Lábam alatt szinte ugrált a padló,

Pataki Attila, még mindig nagyon jó..!

Az ember magányos

többféleképp lehet,

leginkább ,ha életében 

senkinek nem ad helyet.

De nem csak az élhet

keserű magányban,

aki társ nélkül él,

 csak egymagában.

Mert biz, hiába veszik körül

 az embert számtalanul sokan,

ha ajtó nem nyilik rá ,hogyha

beteg,szomorú,ha bánata van.

Hiába él népes családban,ha

  idejük soha nincs egymásra,

S ha megöregszik más nem várja

 egy öreg ház s végtelen magánya.

Alkony

Ébredezik már a reggel,

bár makacs a köd,

nyüzsögni kezd az élet,

 a fehér függöny mögött.

Nehéz súlyú sorsok

a szabad ég alatt,

hajléktalan túrja

a szemét tárolókat.

A koszos fületlen szatyor,

lassan már megtelik,

az ünnepi asztalról sokat

kidobott az,kinek telik.

Van itt minden benne,

vaj ,szalámi,kenyér is,

a cserzett,szikkadt ajak,

kissé mosolyra húzódik

Lám ünnepi lesz az ebéd,

a jó isten mára megadta,

a kínzó éhséget napokig,

ez talán csillapítja.

 

Élet  az aszott testnek,

a szemétben talált étel,

Szégyent már nem érez,

munkássága oda egészségével.

Szánakozva nézik az emberek,

akik arra járva látják.

Fejét csóválja ki nem ismeri ,

meg nem értett múltját.

Ítélkezni lehet könnyen ,

mások élete felett....,

bírája van sok és kevés az,

ki nyújt segédkezet.

Nem kell,hogy megértsd,

nem kell együtt érezned,

de vigyázz!Sorsát örökölheted!

Épp ezért ne feledd EMBERSÉGEDET!