kicsikincsem blogja
VersEgy szál kovácsoltvas rózsa
Akkor találkoztunk először,mégis
Úgy éreztem,mindig is ismertelek.Megmagyarázhatatlan érzés volt,amiért magamhoz közel engedtelek.Barátom lettél, sokat beszélgettünk,ismerted már szinte minden titkomat.Személyesen nem ismertük egymást,de kialakult egy lelki kapcsolat.
Félszeg mosollyal, kisfiús zavarral,de csillogó szemekkel néztél rám.Kedvesen barátin megöleltél,kezembe egy szál rózsát adtál.
Nem egyszerű virág volt .Egyedi.Saját kézzel, kovácsolt vasrózsa.Amit nekem készítettél,te magad,erre a különleges alkalomra.
- Míg el nem hervad ez a rózsa,csak addig szeretlek téged.Vigyázok rád mint még senki,amíg lehet, amíg élek.-
Óriási kiváltsága az életnek,ha az ember kap egy lelki társat,ha a jóban - rosszban, nem csak ábrándés van kire ,valóban számíthatsz.
Alkony
Nénike
"Nem ette meg a
kutya a telet",
mondogatják
most az öregek.
Hajlott hátú nénike
botja kopog,
Nehezen halad,
óvatosan topog.
Küzdelmes neki
szembe a széllel,
ami nem bír most
viharos erejével,
Cibálja ősz tincsét,
a meleg kendőből,
arcába söpri a havat,
tiszta erőből.
Megkönnyebbül,amíg
a boltba lép,
Jönnek az unokák,
kell egy kis édesség...
"- Vigyázzon az úton! - "
köszönök el tőle,
ott felejtett botját
odaadom kezébe.
Rám mosolygott s eképp
köszönte meg:
"- Imádkozom magáért,
az isten áldja meg!!-"
Alkony
Téli reggel
Beköszöntött reggel a tél, a táj,
hófehér ruhába öltözött .
A hópihék vidáman táncoltak
a mogorva szél karmai között.
Süvítve dobálta, kergette őket,
próbálta elűzni,de nem tudta,
dacolva , kacagva,szembeszállva ,
keringtek csak fent a magasba.
A büszke szél aztán megszelidült,
már csak játszott a pihékkel,
majd lágyan földre tette őket,
ártatlan ,nemes érzékiséggel.
A hótakaróba olvadó hópihék
hálásan rá mosolyogtak,
s a felkelő nap, csillanó fényében ,
büszkén , még egyszer, felragyogtak.
/Alkony/
Kifli
Egy kicsi gyerek
perdült elém,ahogy jöttem leaz üzlet lépcsőjén.Néni!Adsz egy kiflit ?Kérhetek?A szemtelen kérésigen meglepett.Látom nekedtúl sok van,alig fér el a szatyrodban..Koszos kis kezét felém nyújtotta..közben,ócska, lyukas cipőjét bámulta.Kivettem egyet,kezébe nyomtam.-Köszönöm-s el is rohant nyomban.Pár méterre kísérteőt léptem,mikor egy szegletnélutolértem.A zugban ült egy kisebb társa,Ott volt a kezében a már törött kifli párja...Alkony
A mikulás könnye
Tanuló voltam még
a szakközép iskolában.Mikulásra készültünk,gyerekes lázban.Kis csapatunk egyotthonba készült.Elhagyott gyermekek ünnepét segítsük.Készültek csomagok,sürögtünk-forogtunk,mókás igyekezettel,szerepet tanultunk.Aztán jött a napjaa vidám mikulásnak,közel volt az otthon a gyerekek vártak.Csillogtak a szemeka piros jelmez láttán,vidultak az arcok, a műsorunk után.Volt néhány gyerek,nem görbült a szája,nem értettem miértnincs okuk vidámságra.Térdemre ültettem én:a nagy mikulás,-Mondd el kicsi lurkó,mi az mire vágysz?-Legörbült a szája a kicsi gyereknek,szeme könnybe lábadt,hangja megremegett.-Mikulás bácsi csak annyit kérek,küld ide az anyukámat,..ígérem jó leszek..Belemarkolt szívembe, egy jeges érzés,Anya nélkül élni..,milyen,nem tudom én..Milyen lenne ,ha nem lenne családom,édesanyám,aki szeretettel várjon,megöleljen,haszükségem van rája...Minden gyereknek KELL,hogy legyen anyukája..Csak azt tudom,milyenha szülők szeretnek.Hogyan szárítsam fel, szeméből a könnyet?..Sok itt a gyerek..Hol van az anyjuk?..Hol a szerető ölelés..mi elűzi bánatuk?Mit is mondhatnék énegy ilyen gyereknek,kit elhagytak a szüleikés soha sem keresnek.Kerestem a szavakat,de nem jöttek.Sokk volt ez, az énfiatal lelkemnek.Hiszen még én isgyerek voltam,Ekkora bánatot én nem orvosolhattam.Megsimogattam azt a kócos ,szőke haját,Nem ígérhetek én szerető édesanyát,nem csaphatom be ,azt megtették már...Talán egyszer..ha magáhozveszi egy szerető család...-Nincs itt baj drágaa te jóságoddal,maradj mindig ilyen,s nem lesz semmi baj.Nem azért nincs itt a te anyukád....Nem vagy te rossz,csak nem tud vigyázni rád..Az angyalok szeretik a jó gyerekeket,Vigyázzák hidd el minden lépésedet.-..Vigyáznom kellett,el ne sírjam magam..Milyen mikulás az, kinek könnye van?Örömöt akartam hozni,sok-sok vidámságots hazavittem szívemben a fájdalmas valóságot