Szilánkok

hagyjál kicsit lógni
kényelmes a kötél
az éveket elszórni
"Nem ér" - ordít az örök tél

rajtam röhögtél
én meg a széket dőlni hagytam
melltájon a nyugat kél
a keletet nyugodni hagytam

aztán rámdőltél
de én nem vettem észre
mert nem volt metronóm, szűkült a bél
csak te emlékszel az egészre

őszülsz azóta
frusztrál az asztrál tér
jön egy újabb plomba

transzformermámor
még élhetnék
pár évet
ez az ára
okosabb a telefonom
jól meggondolom
visszamászom
a fára
gépházban
gépember
géplélek
ép ésszel
izzanak a tűzfalak
e-mailek
postagalambnak
gödröt ások
holdfényben postolnak
méhekben
s a herékben
mozdul az istenszikra
nem gondol
csak bebootol
csak az enter
meg a backspace
call center 
ez a new-wave

neked lan-party
nagy lajos nekem
könyvszag , két kérges kezem
ezzel ölelek
te tudsz ilyet?

a modern szerető virtuális
szerelmünk resetelve
rejtett fájlok bugyraiban
mégis csak fellelve

de mit érek
ha csak domainek
fogadnak
otthagynak
üres chatszoba
csak magamnak
üzengetek, hangulatjelek

nehezek
karjaim
evezek
lélek
kit
nyúlnak
nevezek
babnak
magamban
hiteles
papnak
kinek
szeme
parázsló 
égöv
de
messze
a 
part
hogy
vaslánccal
lógott
szívemen
sohasem
zavart
azt
gondoltam
kutyánk
lesz
meg
macskánk
de
hogy 
nyakkendőmön
lógok
a szabadság-hídról
az punk
tekerj be , nyalj 
szívj
masszív szíj
leszek
arany szemhéjaid
közt
mondj egy köszt
és viseld el
hogy ady vagyok
mámorba fetrengve
nézd végig
hogy oda vagyok
és attillává avanzsálok
de tulajdonképpen
az én szentimentalizmusom
bizsergő húsom
nem engedheti
a heti hányinger
mutatja
a szigorúan monoton keserűségemet
feleségemet hazudom
dobjatok folyóba
vagy esetleg szánjatok meg mosollyal
fojtsatok borba
vagy talán öleljetek, álljatok sorba
ha pinának láttok, szóljatok
mert magamon kósza pillanatokban azt tapasztalom
hogy ő repített el engem önmagam felé
és segített nekem, magamhoz intézett kérdésekben
a pillanatok arra is megtanítottak , hogy nem élünk annyit - s nincs annyi ismeretünk a létről - hogy ne higgyünk az örökben 
effektíve olyan hogy idő számomra megszűnt létezni
az elmúlt hónapok meghatároztak előre
egyelőre most még sót köpök
de lassan ütőképes tapasztalatot kovácsolok , és majd meglátjátok mennyire aranyos öreg bácsi válik belőlem

sejtjeidben orgonákat érlelsz mézzé
én mészként keveredem a hajnal kenőmájas homályában

nagyapám vaskeze
apám avas meze
az én szentimentalizmusom

a méhek halála nem csak kisgyermekkorban okozott mély keserűséget
ezekben a napokban is gondolok erre mikor lelküket vajjal harapom
.
végül is ez a körforgás engem táplál
és tudat alatt nyugtat az a felismerés hogy a légycsapó tesz emberré

valamikor akkor születhettem amikor az isten szörnyű porokat inhalált 
éhhalál tapasztott lepcses gyomorszájakat

isten nem figyelt az ő királynőjükre mikor én születtem, s a szorgalomra se vetett ügyet
.
a kasokat árván hagyták
az ember túlmutatott önmagán
az akácok lassan megöregedtek
száradni kezdett a húsom
és akkor bűzölögve emelkedett közép-európa fölé

az én szentimentalizmusom
apám avas meze
nagyapám vaskeze

PANEL 

hűvös panelparketten narancshéjak illatoznak
miközben térdre rogy egy gőzölgő zongora
csendet tör vicsorítva a bólépohár fogsora
majmok vascsővel fűtőtestet kongatnak, s falatoznak

szemben leszbikusok harapnak inas húsokba 
mellettünk barackba ázott vadász, egymaga
eltolja a hegyet hogy a tölgy odvából a vad szaga
mindinkább kergesse nazális mámorba , sokba

kerül a Fénynek hogy ennyire szemérmes
tudod, csak a fülem mögött nő dudva
a végén a vadász lesz aranyérmes

kerülöm az öreg liftet, de szívesen
hallgatom lusta nyögéseit
keresztül a kilencvenes éveken