Szilánkok

"hókupac-néma tenyerek sárgásfehéren vibrálnak istenbába szűzhomlokán"

ígérem ily mondatokat nem
írok le ezután, de
ti is tudjátok hogy a vérköltő
majmok közt is orángután

s fest ide
de inkább oda
bárányok közt kígyó
öntudatlan boa
és félszbe fullad estig
kényszer a vászon : máris őt festik

csendes angolkertekben leheli gyenge sodrású cigarettáit
visszafele busszal jön
odafele elsétál önmagáig

a képletekhez képest gondolata rebellió
halni jó, csak akkor ha igazán élsz
buszról le, átért, mégis körbenéz

tekintet fordít

"- Víziókat nem fojtok vissza. Soha."

"és szipogó jégszülött Nap centrumában térdre rogy egy gőzölgő zongora"

| magyar citrom vagyok, bár egy kicsit megfacsart
a gyomromban a húsgolyó csinált egy svédcsavart
így merengek a verandán:
hogy lesz spanyol barackból magyar lekvár ?"

ideje senki vagyok átázott semmiben
hét nem s hét igen
tagadom
hogy azon a bizonyos napon én tényleg feltámadom
gerinced vezeklőöved, múltad kíváncsi ivarsejt
mostanában
felejt
felejt
felejt
kint ülök az esőben
mióta
tudnám
árnyékesernyő
párás tundrám a dombom épp
aszfaltóceánon gerincre tört jegenyék
úsznak a megálló felé
fa! te legőszintébb lény! 
ki unhatatlan tömöd belém az oxigént
mint nagyanyám az aranymézet télvíz idején!
te, akinek tudtunk hazudni évszázadokon át!
a bűntudat vesz rá arra hogy ezt inkább klaviatúrán
üssem le, ne bőrödbe, húsodba karcoljam a hozzád nem méltó szavaimat!
a leglényegibb bölcs vagy
karcsú ereidnek tétje van és együtt lüktet velem

|| első ajtós felszállás ||

és igen

már megint magamba beszélek

van olyan ember
hétről hétre
tűzoltó utca
nyomod, csak nyomod
valami újat
na, mutasd
és, és
amíg vannak
kevés eset
három vagy négy ilyen
jókat kérdezel
kórházba kerül
huzamosabb ideig
terápia
megterheli
lelkét
folyamatos
nem úgy volt
doktor
tehetséges
bohocság
mond valamit
Zoro
magas pali
nokedli
tömzsi
és már röhög mindenki

kezdetek elején
2000-ben
első vizit
mi az eredmény
nem hematológiai osztály
nem, nem
sebészet
koponyatörés
jópofizik
láttál már
agyat belülről?
nyitva van
agytekervények
nővéreknek több gondja volt
lesminkel
levetkőzik
nem ilyen lovat akartam
három kórházba
több osztályra jártam
Heim Pál 
hétfő, csütörtök
Fehérvárra
kedden
ott meg lehet csinálni
a gyerek akkor fél
amikor megjelenik
az anyja s azt mondja
nem kell félni

akkor félni kell ? 
erőlteti
kínai kisfiú
görcsbe volt
mindent csináltam
cigánykerék, mosolyhadjárat
ő törökülésbe
mit nem csináltam ? 
buborékfújó
két buborék
üvöltve, sírásig nevet
jó hogy bent van a szülő
út a gyerekhez
első pillanat
amit Alfonzó tanított : 
"ti belőletek hetven-nyolcvan évesen
lesz jó bohóc
minden vicc
úgy tartom
tanulnom kell
a viszonyt
az attitűdöt
bohóctüdőt
bohócszívet
sminkelve nem lehet
mindent megtenni
a múltkor
politikus volt
nem értette a viccet

elnézést kértem
megy a nyuszi
az erdő szélén : leesik
ÉS ?
nincs és. leesik.
emós kislány : "mondd már tovább" !
"mi az hogy leesett?"
négykor eljöttem
hagyjuk abba
"Lala
az emós kislány este héttől-tízig
röhögött"

kiadom az utat
beadom a kulcsot
kinyitottatok
tárva-nyitva vagyok
ha belém költöznél beledöglenél a számlákba
teleragasztanád ázott falaimat
gitárt szögelnél az előszobaajtó fölé
unottan szürcsölnéd a tejet a
vérregelen, ajkadra fölét rászáradni hagynád
leleteid nem bontod
a fiókban rohad
vérnyomást nem mérünk, nem szedünk vitaminokat
ordítasz, skandálsz ebben a magas páratartalomban
zsíros pitvaromban
s csak visszhangzik bennem hosszan
mint konklúzió ha tantuszként koppan
az aszfalton
mint infarktus ha lappang, halálhörögve
röhögve
érkezik s azzal asztalt bont
perzsaszőnyegemen terülnél bűzlő dögként
körülötted dohányszemcsés hivatali felszólítások
a gyógyszerek kikészítve
a tévé maxon
van-e élet a klimaxon 
túl, egy nimfománnnak
gondolkozol
légzőtempódra pulzálnak bútoraim
a tévéből üvölt a Bujtor, alig
tudod feldolgozni az életet
örökös buffering
a horizont pixeles
üvegajtóim átnyikorognak a kilencvenes éveken
szalutálnak az esztendők
de az ügyes-bajos teendők
csak hányódnak egymásra
gregor samsák haláltábora
ha képességet hazudtol a kora
nem illik felkelni a perzsaszőnyegről
a piszoárban elnyelem minden savad s lúgod, minden hazugságod
hagyom felnőni kutyáidat, macskáidat
engem nem zárhatsz be
ide bárki besétálhat
s leülhet a tévé elé meditálni
szúk percegés a mama diófa asztalában
hálás metronóm
erre lépsz
egyet előre
kettőt hátra
nem te hajtasz
ők hajtanak
bábjuk vagy
nem te vagy betépve hanem mindenki más
az áskálódók kik rokonszenveznek a gravitációval
ők a saját kezüket kérik meg
s nemet mondanak
óra, nap, perc haldokló mértékegységek
ha Dóra vágya nerc, ha azt kéri őfelsége
másfél kiló csillagot hozzak a piacról valami pióca paraszttól
vasárnap délben
de én huszonegy grammnyi lélekkel hogyan kérem ?

aranykádban
a vasnádasban
nikkelkacsa
tikkel, a hasban
csak a nehéz
vegyületek
penészlelket
ne egyetek

igen bizony
penészlélek
benéztétek
ezer kéznek
útja véges
a zászló
szerelmes lesz
majd a szélbe

nugátsárban
Nyugat-Svájcban
trüffelmerci
a garázsban
menyéteken a karórák
nem nő itt stressztől rák
harapj a kakaós lámpavasba
itthon sajnos csak avasba

ágyasnászban
Magyar nyájban
a hurkasütők 
mosolyában
nyilazni visszafele kár
ha az ember előre sem lát
nem érdemes orrot húzni a szagra
ha nem emlékszel az illatra