Szilánkok

Cél: nincs. Igazából nem tudunk róla. Földi nem tudhat róla. Másba nem nagyon hiszek. Vagyis nem tudok bizonyitani.
Az én halálfelfogásom nem olyan mint általában.     Szerintem a halál nem lehet szar. Nem akarok meghalni persze(csak filozofálás), de ha valaki sikeres élete után( 5millió diploma, 3 gyerek, garázsosház 'relative') mikor megdolgozott ténylegesen, és meghal és semmi? Nem. Ennek jutalomnak kell lennie.
Valakinek Isten, Valakinek más test, vagy repülő spagettiszörny,  mindegy.
Mindenki máshogy képzeli el.
Én nem akarok saccolni, meg amúgy is sok dologban szkeptikus vagyok, de azt kell mondanom hogy én abban hiszek-hinnék talán-hogy a vége jó, mégha az elötte lévő sok év nem is.
De azt gondolom hogy az "élet" kifürkészhetetlen titkokkal van teli, ezért érdemes ezeket feltárni magunk elött mégha nem is tudatosan működik ez.
Azért vagyunk hogy élvezzük azt. Szerencsére mára számtalan olyan dologgal vagyunk körülvéve amivel szépithetjük életünket.
Ha már itt vagyunk érezzük jól magunkat.

Persze az élet nehéz, meg hasonló közhelyek. Attól függ hogyan fogjuk fel. Nehéz, nehéz. Két kézre kell fogni : )

Rájöttem hogy gyorsan tudok asszimilálódni egy adott környezettel. Ez az elfogadás miatt van. Ez nem jó mert sokszor szerepeket veszek fel. Erről leakarok szokni. Valamiért olyan vagyok hogy nem szeretem ha beskatulyáznak, meg ilyeneket érzek hogy néha mindenben részt akarok venni néha meg semmiben. Például semmilyen politikai állást nem foglalok. Vagyishát inkább a racionális gondolkodás mellett pártolok. Meg akarok ehhez a társasághoz, meg ahhoz tartozni. 
Igazán nem szeretem magam amikor nem én vagyok. Ez rám nem jellemző. Egyáltalán nem. De kényszerből előfordul. És ilyenkor a következő alkalmakon meg elvárják tőlem hogy olyan legyek. Mondjuk vicces. Vagy gitáros. Vagy más. De néha azért én se élvezem. Változtatok rajta.

Most hogy igy lecsapott a hideg és könnyezik az ég és lassacskán télre hajlunk megint egyre többet filozofálok az idő múlásán, ami meglehetősen gyorsan történik. A "Nem akarom hogy vége legyen!" effektus tört ki rajtam. Tudom mit éreznek a nagy öregek. Vagyis...dehogy tudom. Még nem. Csak sejtem. Azt már elismertem hogy az élet egy stopperóra, és a pause kurvára beragadt, dehogy tényleg csak pislogok egyet és már halok? Ilyen rövid lenne? Dehogy. Mondják. Azok akik elött ott hevernek az évtizedek. Az aggastyánok meg azt mondják: "ÁÁÁÁ milyen rövid volt.!", "Mintha tegnap történt volna." Ezek után nyilvánvalóan felmerül az a kérdés hogy akkor mi az igaz? Megtudjuk. De én mindenesetre azt az érzést akarom magaménak hogy ez hosszú. Az "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!"(Janis Joplin) és a bölcs,  mindentudó, hintaszékből a gangról vödörbe köpködő pepis öregúr ambivalenciája van bennem.

gergelycsaba