Szilánkok

  tóra mondja fúj biblia, biblia mondja fúj tóra, te csak ülj fel a pónilóra, és ügess el a végtelenbe, vegyél egy pillantást a tóra, küldj egy sms-t Istennek, hogy hívjon fel egy óra múlva egy szóra, és emlékeztessen valamelyik korra, amikor még Jézust nem röhögték ki, és nem volt olyan hogy " Gyere ki a hóra!", és volt olyan emlékünk hogy Mária Magdolna, és ha volna még egy szelet abból a darabolt szívből, a köret biztos az ember maradék lélek foszlánya lenne, de most csak késeket fenne, és dühtől duzzad mint a penne, de legszivesebben mindenki egy körhintába ülne és visszaemlékezne, egészen vissza, amikor még vidáman issza a konyakot a tiszta levegőjű telken, valahol Ópusztaszer mellett, ahol a múlt században talán egy tehén ellett, oly tiszta hely, mint az érintetlen női kehely, amely hasonló mint egy puha-pihe pehely, amit kérlek, szívem felé lehelj, vagy bejut, vagy nem, majd talán csöngessen, hosszan nyomja, mert nem jól hallok, mert épp istennek vallok, passzív rádióhallgatás közben, kimegyek csöndben, ajtót nyitok, csak nézek, befogadtam, aztán lapozok egy újat, ÚJ KÉPEK.

körvers.

vonalzóval, körzővel szerkesztett pázsiton három öregúr görgeti a szalmabálát, mint játékos gyermek. Ez a mennyország("a lentiek így nevezik") féle leírhatatlan hely, hol a szabadság ösztön.
nincsenek ott azok, akiknek kéne, ezért méltán nevezhetjük pokolnak is. Tudod, azok kellenének akik langyos vízben áztatják a szíved, aztán jól megszáritják, csókot adnak rá és masnival illetik.

ezek nagypapák. De milyen szépek. Fiatalok. Görgetnek. Most hogy mindent tudnak a halálról és  az ember szerepéről(nekem is elmondták, de nem árulhatom el-áá de korrupt világot élünk) , friss a lelkük.

az egyiknek ez a mantrája: tüdőt színeztem, májat festettem, cserjét rágtam.

másikhoz kerül a bála: adót csaltam, nőmet csaltam, politikus voltam.

a harmadik: isten megvert, isten megvert, isten megvert.

ez a sors, papa. Nem gondoltad volna hogy az adócsalóval fogsz gurigatni, ugye?

a szerencse abban rejlik hogy ez már nem a szeretetlenség világa mint anno a földi életben. NEM, NEM. Itt mindenki mindenkit. Ez is ösztön.

és nap mint nap nézik hogy az a bizonyos szeretetlenség világa hogy aszalodik, romlik, rohad.

Már rég elrohadt.

de azért még vagyunk páran akik néha arra gondolunk hogy a papák a mennyben görgetik a bálát. Igaz hamburger és kóla mellett sokszor, kereskedelmi tévét nézve, szmogtól ittasan, meg amúgyis ittasan.

Vagyunk-e még?

(a választ a pázsiton merengve leled meg. igen azon a bizonyoson)

megállás nélkül megfeledkezünk a fontos dolgokról és lelkünket kis, hosszútávon jelentéktelen cselekedetek, gondolkodások, sztereotípiák centrumába helyezzük.
De igazából kell. Hogyne kellene. Nem ülhetünk az ágy szélén filozofálva minden nap.
De tudatlanul, önálló gondolkodás nélkül elég szar lehet meghalni. lehet.

pénteken Tihanyban garázdálkodtunk iskolai programon. Volt májfestegetés, hippizés, zenélés, tüdőszinezgetés. Balatonszárszó.József Attila. Emlékezzünk. Én emlékeztem. Én nagyon szeretem Attilát. Úgy érzem zseni volt. Nem az a "zseni"( hogy belemagyarázzuk), hanem ténylegesen az. Engem lekötöttek a kéziratok ,a történetek, a képek, a szavak, a mondatok, az érzések amit a kiragadott szövegek irányítottak felém. Igen, ez szép. De mást viszont nem. Nem akarok bántani senkit. Nyílván megvan ennek is a szubjektivitása. Na jó, volt talán akit érdekelt.  De a legtöbbektől az "unalmas", az "időhúzás" szavakat hallottam. Az életrajz egyes részei engem is hidegen hagynak, hiszen véleményem szerint a versek kronológikus olvasása egy élet vázát visszaadják.

engem igazából csak az rettent el, hogy nagyon kevés embert érdekel az irodalom korosztályomban. Ez részben az oktatásnak is köszönhető. Túl sok a kötelező, kevés a csemege. Sok az erőltetés, és nincs meg az alap gondolkodási metódus elsajátítása már fiatal korban( itt a versek analizálására, megértésére gondolok). Mert ha beleéled magad akkor könnyebb.

(bár az egyetemeken azt tanítják hogy az a rossz olvasó aki beleéli magát a műbe)

na igazából ez a másik problémám az olvasási problémák mellett.

"Szindróma hogy a szinkópa ütések miatt megy a diszkóba
És ott átlát a nők szívén, de ők
Nem sejtenek semmit, a menő
Az aki lécre ültet, avagy helyett talál a hardvernek
A kalapomat a hátam mögé dobom
Eltöröm a kisdobom"

Én.

"Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Az igazából a mennyből való"
                                    

                                        Lovasi András 

Lehet lesem még e kerekded melleket.  Szeretem e helyet mert leselkedni lehet. Legesfent helyezkedek el. Kell nekem. Elmélkedek most ezen. Emelem kezem. Végeztem. Mélyet nyelek. Elengedek egy-egy szelet, cseten beszédbe elegyedek. Leteszem eme egeret, éhes lettem, epret eszem. Ennék, de nem szereztem még. Lemegyek eme vegyeskereskedésbe.
Eszembe vésve, én késésbe epedezek eperért, mert szemtelen elengedtem lelkem. Megyek, mert heves emberem.