Szilánkok

Gondolatok
karadigcsaba•  2010. január 5. 20:21

szükség igen. célszemély alig.

Kívántad-e a szomszéd nőt, a tangást, a pattanásig feszes nadrágban? Nem.
Csak annyira, amennyire minden hím odafordul, ha izmos női far halad a közelében. A munkásosztály igen tisztelt tagjai ciccegnek is. Régebben szívtak, e jellegzetes ajakhang, melyet a levegő gyors beszippantásával idéz elő, mintha kiment volna a divatból. Mi, kultúrált értelmiségi férfiak, inkább csak lopva pislogunk oda. Tudjuk, nem komilfó. Nem píszí. A nőket eszükért illik szeretni, különben hisztériáznak. Az egyéniség a fontos, ugyebár.
     Mi volna, ha csak úgy odarohannál, bebújnál a két cici közé, azután megsimogatnád őket, mint az anyatej forráshelyét-valakinek egyetlen csöpp se jutott annakidején. Cirógatnád a hátsó dombokat is, végül így szólnál: Köszönöm a lehetőséget!- és továbbállnál. Istenem, mennyivel becsületesebbek a kutyák. Ha találkoznak, a hím menetrendszerűen végigszaglássza a nőstényt, nyalogatja, ha kedve tartja, az békésen tűri, aztán ki-ki folytatja útját. Nincsenek ígéretek, hátsó szándékú bókok, mellébeszélés. Az igazsághoz tartozik, hogy a kutyanők csupán évi kétszer tüzelnek, azon belül is összesen hat-hét napig van kedvük a párzáshoz.

A célpontok tudják, mit gerjesztenek a férfinépben, nem bánják, sőt. Ha rájuk bizonyítod, tagadják. Dehogyis a pasik miatt hordunk tangát, a saját kedvünkért, hogy még dögösebbnek érezhessük magunkat! Nem azért tesszük ki a derekunkat, hogy bámuljátok, ó, nem, hanem mert így esik jól. Nem azért terjedt el újabban az a fajta női nadrág(már férfiaknál is), melyből leüléskor kötelezően napvilágra csusszan a tanga fölsö része (a bálnafarok formáját rajzolva a fenékre), hogy a férfiak nyeldekeljenek, franckarikát, pusztán csak ez a divat, ennyi.

karadigcsaba•  2009. december 29. 16:18

mert minden magányos varázsvilágunk: ketrec.



Müller Péter gondolatai


Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
   Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek nincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.


Hogy menniyre "varázsvilágban" él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud. Ezt akkor érzed, ha valaki mással beszélsz.
   Egy másik Világ! Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek. Kimondod ezt a szót hogy "szeretet" - és mást gondolsz róla te is, ő is. Magadon nem veszed észre, de rajta már látod, hogy "teljesen el van varázsolva". Amikor elveszel valakit feleségül, vele együtt elveszed az összes emlékét, elveszed az anyját, az apját, a magzati és gyerekkorát, elveszed az egész családfáját, a félelmeit, a szokásait - az egész "varázsvilágát", amiben él. Kimondasz egy szót mondjuk hogy "mama" - a te szemed boldogan nevet, s az övé fájdalmasan megvillan, mert a gyógyulatlan sebéhez értél. Neked egy szép anya-élményed volt, neki maga volt a pokol. És ez így van minden szóval! És így lehet a csókkal, az öleléssel is mást érez ő, mint te, mert más "varázslatban" él.

karadigcsaba•  2009. december 23. 13:30

boldog mindent.

Haladok a korral. Elektromos fogkefém van. De most nem otthon vagyok hanem a nagymamámnál ezért rendes fogkefével kellett fogatmosnom.  Lusta voltam mozgatni.
Persze nem durván. Csak belegondoltam hogy milyen gyors lenne az elektromossal. Ekkor egy elmélet ötlött az eszembe.
Az emberiséget a saját modernitása fogja a sírba vinni. Ez az elmélet. Igen. Mondjuk ez csak egy dolog a többszáz alternatíva közül.

De miért is foglalkoznánk azzal a szeretet ünnepe elött hogy hogyan fog megszünni a föld : )     Mindenkinek boldog mindent.   Karácsonyt.   BoldogÚJ. Nem Boldog új évet hanem BoldogÚJ. Boldogulj.(Hofi Géza)

karadigcsaba•  2009. december 20. 16:50

Lovasi szöveg a hangulatért. karácsonyért. : )

Hello

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni

Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
'Szeretlek', meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.
Látod, én már nem beszélek
Fontosat, meg ami számít,
Én már nem - csak pár kocsi az,
Ami elhúzva még megvilágít.

Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől?
Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni
Hogyan a faszba' kell???

Karácsony


Minden úgy lesz, mint ahogy volt
Szépet árul mindegyik bolt
A hentesek mind disznót vágnak
A vadászok is lőnek párat
A szeretők egymásnak esnek
A szelídek meg félremennek
Húznak magukon párat
Majdnem mindenkit megcsinálnak

Könyörgöm a szelídeknek
Ne legyen még mindegyik meg
Maradjon meg némi remény
Boldog, aki lelki szegény
Állítólag a bűn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor

Ahogy a nők, hogyha mennek
A nőgyógyászhoz, én úgy térdelek
Le imához, össze a kéz,
Mozdul a száj, de olyan nehéz
Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Az igazából a mennyből való

karadigcsaba•  2009. december 17. 16:34

csak hang legyen és fény.hangulataimmal öltözöm.

Álmokat rugdosok kifelé.

 

 
Nem tervezek, spontán vagyok.



Magam után szaladok.


Kispált hallgatok. 

Ukulelére vágyom.

Nőre is.

Hovatartozási érzésem van.

Képzeletbeli nyilakat lövöldözök, képzeletbeli személynek.

Érnek a verseim.

Naivan hiszek.





Vannak hangok, és vannak fények. Nevetés, világító szívek, önuralom,konzervatív liberális lélek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom