csak ennyi.

Most hogy igy lecsapott a hideg és könnyezik az ég és lassacskán télre hajlunk megint egyre többet filozofálok az idő múlásán, ami meglehetősen gyorsan történik. A "Nem akarom hogy vége legyen!" effektus tört ki rajtam. Tudom mit éreznek a nagy öregek. Vagyis...dehogy tudom. Még nem. Csak sejtem. Azt már elismertem hogy az élet egy stopperóra, és a pause kurvára beragadt, dehogy tényleg csak pislogok egyet és már halok? Ilyen rövid lenne? Dehogy. Mondják. Azok akik elött ott hevernek az évtizedek. Az aggastyánok meg azt mondják: "ÁÁÁÁ milyen rövid volt.!", "Mintha tegnap történt volna." Ezek után nyilvánvalóan felmerül az a kérdés hogy akkor mi az igaz? Megtudjuk. De én mindenesetre azt az érzést akarom magaménak hogy ez hosszú. Az "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!"(Janis Joplin) és a bölcs,  mindentudó, hintaszékből a gangról vödörbe köpködő pepis öregúr ambivalenciája van bennem.

gergelycsaba