Képzelet blogja

Személyes
kapocsi.ancsa•  2008. szeptember 9. 22:52

Nagyon fáj..

Szárnyaszegett angyal lépdel,
emberi mivolta éled-ébred,
meztelen talpa földet tapos
születik szíve, fáj is: már most.
Már megérintette az első kéz,
és szíve kalapált: most csak néz,
szemébe néztek, mosolyt látva
szemében ébredt az élet vágya.

Nagyon fáj..

De megérkezett az első tőr,
mi láthatatlan:  szívben öl.
Kezét nyújtva kiált: kérlel,
Ne legyek én ember szívvel.
Emberi lelke folyik szeméből,
kiáltás szakad fel mélyéről.


Nagyon fáj!

Legyek szél, mely testetlen,
legyek fény, mely nesztelen.
Legyek ég, mi tiszta kék.
Csak ember ne: ki élne még.
Angyal már nem, nem lehetek,
ember voltam,nem teheted.
Legyek fa, föld, fű tán madár,
csak ember ne,mert nagyon fáj.

 

kapocsi.ancsa•  2008. augusztus 20. 12:33

Álom

Tul szépek az álmaink ahhoz , hogy elrotsuk a valósággal .

Régi, saját mondásom. Ma már tudom, a valóság is lehet oly szép , mint egy álom, csak nehéz elérni.

 
1...151617