Képzelet blogja

A szem a lélek tükre.Mondd:Mit látsz?

Mondd, mikor néztél bele?

Mondd, mikor  érezted át?

A szem a lélek tükre :Mondd,mit látsz?

Gyermekeid szemébe ,mondd látod -e?

Kicsiny lelkük..Mondd, érted -e?

A szem a lélek tükre.Mondjam mit látok?

Keserü gyülöleted!Megvetésed.Átkod.

Kérlek! Ez nem te vagy!Elfelejtetted önmagad.

A szememben lelked tükre.Ordításod:ott van benne.

Ha kéred nézzek tükörbe:tudom mit látok benne.

Nézd meg önmagad!Mondd mit látsz?

A szem a lélek tükre.Mondd láttad -e?

Lányaid szemében az értetlen könnyet.

Mert én láttam,kis csöpetem fájdalmát.

Hallottam halk édes hangját.

"Anya!Hát itt ülsz egyedül?Hát senki nincs veled?"

"Hát én szeretlek"Átölelt kis karja.

Szeme tükrében néma fájdalma.

Mondd!! Ezt láttad -e?

Elvitte az élet az álmomat.

Elfújta ,mint szél a füstöt.

Messze vitte , felhők főlé.

Nem érem el többé ?

De én ragaszkodom hozzá! Utánna megyek!

Ki lépve testemből , szellem leszek.

Felhőkkel repülök: égi ajándék.

Fény süt át rajtam.Kérlel! Jaj !Várj még!

Nagyot harapok az égből.

Ölelést kapok a széltől .

Felhő őle, térde, pihe-puha párna.

Leülök egy percre, lenézek  a tájra.

Mellém ül valaki ,látom felhőn nyomát.

Testetlen álmom, köszöni a múltját.

Láthatatlan kézzel,törli le a könnyem.

Hang nélküli szóval,segítene ,érzem.

Szárnyra kel ismét ! Hallom  Ő is sóhajt .

Elforditom arcom!Ne lássam ,hogy elhagy!

Felhő szélén ülve, lábam levegőbe,

Két  karom kitárom, le ugrok a mélybe.

Hozz tűzet Napom!Legyek naplemente.

Felhő és fény! Tűzes és hideg éke.

Fényjáték két lét közt, az égi ösvényen .

Hittem a napokban.Hittem az álmokban.

Hittem a holnapban .Hittem a szavakban.

Kavargó vad vihar tombol a lelkemben.

Keserűn kiáltok, menekülj el töllem.

Tudom,hogy elmész :elengedtelek,

Fejem felemelem,de szívem szakad meg.

Bénultan csak állok:nincsen erőm lépni.

Nem találom utam,merre kéne menni?

Elindulok:nézek!Nem látok:csak lépek!

Nem csak nézni,látni kéne!

Hé! Te ember! Élni kéne!

Földre rogyok,fűvet tépek!

Égre nézek, esőt kérek!

Essen,eső,  dúljon vihar.

Vigyen innen,vad haraggal.

Villám sújtson,hamu legyek.

Fönixként új életet kezdjek.

Százezer emlékben, elmult percekben.

Egy pohárban az asztalon,miböl üditöm iszom.

Egy kanálban reggel,mivel kávém kavarom.

Még Te adtad nekem ,nem tagadhatom.

Egy napfelkeltében,egy fénysugárban.

A hullo esőben,veled is eláztam.

Hallak egy dalban.Hallak egy hangban.

Érezlek a szélben,érezlek a éjjben.

Látlak a töltés oldalán,látlak az utcák végtelen hosszán.

Látlak egy versben,látlak egy festményben.

Látlak a nap minden magányos percében.

Ha mással beszélek,ha sirok,ha nevetek.

Látlak gondolatban,akkor is szenvedek.

Fényről,árnyékról,szélről,esőről,hangokról irok.

Mind megfoghatatlan.Mind elérhetetlen.

Akár csak Te nekem.Nem érhetlek el.

Orkán vigye el!Tépje darabokra!Kérném az eget..

Mégsem teszem.Mert nem tehetem...

i

 Fájt e már úgy a lelked ,hogy oditottál?

 Érezted e már ,hogy minden csak fáj?

 Voltál e már elvakult örült?

 Voltál e kit a gyülölet ölt?

 Láttad e a világot összdölni?

 Látttad e ki kezét nyujtotta feléd?

 Vagy már nem számitott az sem..

 Vagy már meg se láttad.

 Én orditottam , és fájt !

 Én nem láttam és ölt !

 S hiába segítene..ha én nem fogadom el..

 Mert nehéz felismerni, hogy megint így jártam..

 Hazugság volt minden,minden miben hittem...

Ezt érdemeltem????