életem halála - ( pillanat)

kapocsi.ancsa•  2017. augusztus 18. 16:54


színbe doblak
megkeverlek
kimoslak
majd kiterítlek
meg-megrázlak
hátha élsz még
permetezel
tiszta kétség
 
visszadoblak
kezem súlya
lenyom, kivesz
emel újra
megpörget
tán meg is száradsz
mégse látszol
igazságnak
 
összegyűrlek
kihajtalak
hajtogatlak
kibontalak,
kimondalak
nem hallatszol
elhallgatlak
fojtasz - karmol
 
rám ha támadsz
elijesztlek
elfordulok
tönkre teszlek
hessegetlek
messze- messzebb
menj, vagy leszek
veszted - tettleg
 
elveszejtlek
elfeledlek
engedd meg
csak egyszer!
tedd meg...
Végleg, mondom
végleg - kérlek
könnyű szélbe
eleresztlek...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zerge2017. augusztus 20. 12:17

:)

Mamamaci402017. augusztus 19. 12:43

Ancsás, jó volt olvasni!

kapocsi.ancsa2017. augusztus 19. 11:03

@BakosErika: @Mikijozsa: @merleg66: @Belle:

Köszönöm, hogy olvastátok

@Pera76:
Köszönöm, szépeket nektek is, és sok vidámságot :)
Ami a "rév"-et illeti, lehet csak hit kérdése lenne, de lehet azom nincsen nékem, csupa állomás az élet.

Ez az írás meg olyan jó-jó hatás, vagy bumerángeffektus,
eldobom visszajön, kimosom megszárad..Ágnes asszony :D kényszerhatás, tehetetlen szinonima :)

BakosErika2017. augusztus 19. 07:59

Nagyon jó!
Szép napokat nektek!

Mikijozsa2017. augusztus 18. 22:06

"...csak egyszer..." sokat mondó

merleg662017. augusztus 18. 21:43

elveszejtlek
elfeledlek
engedd meg
csak egyszer!
tedd meg...
Végleg, mondom
végleg - kérlek
könnyű szélbe
eleresztlek...

Törölt tag2017. augusztus 18. 20:54

Törölt hozzászólás.

Pera762017. augusztus 18. 18:02

Jó vers, és remélem, révbe érsz. Egyszer. Szeretném. Akarom. :))
Sok-sok szépet nektek!