Ha elmész,
nem csak az marad meg ahogy megérkeztél,
hanem az is, hogy mily módon távoztál!
2012.
Mennyire tudnád, amit én nem és nem,
én csak kívülről nézem el változásaid,
mintha nem ismernélek, mintha nem ismernél,
s nem tudnám szerinted sebeid.
Lehet, hogy nem tudom s hasztalan volt, minden:
években eltöltött időtetem,
fekszem a földön, el kell, hogy jöjjön
így is mit nekem megélnem kell?
Fenséges maszlag, próbát akasztanak
fölibénk - elriaszt megannyi kényszer.
Nézlek s te nézel, angyal - te vérzel,
s mint kárhozat hullajtom reád a mosolyom.
Lovat adsz alánk, komorság vadjának
temperamentumá
sértet őszinteségnek vad hevét - nevét
meg nem nevezve vértanúk elegyét.
Hallgatni kellene. Mindig! Csak hallgatni.
S jámbor ki igazán fejet tud hajtani.
Összerakások, elkódolt próféták
gyarlóvá gyúrt egybe minket ez a világ.
Mindünket, nem téged, nem engem - nem érted.
elengedtem a szekért s paripát.
2017.01.06.
Szerkesztő: kapocsi.ancsa
Figyelők: 17
kapocsi.ancsa• 2024. február 28. 21:06 • olvasva: 143
álmot rajzolok e sűrű éjszakában,
felfalnak a szavak, lassan elfogyok,
mint könyvek végén a végső sorok
majd vakon folytatódom, s halok
de már nem tudok, már nem tudsz,
hol vagyok, lényegtelen,
és hogy éltem lehet
olvasatlanul
felnevetett
csak neked
nekem
az...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!