judit.szego blogja

Játéknak készült talán, fene se tudja…

Forog a radar, s indul a szellemtúra.

Szobámban éppen a karácsonyfa körül

öt színes szellem lép be a semmi mögül.

Sárga, zöld, kék, piros folt van a radaron

Kövülten nézem, zavarni nem akarom.

 

Tudom játék, de lehet, hogy égi malaszt?.

Karácsonyest fénye szellemeket maraszt.

Hirtelen eltűnnek, csak a piros marad,

lassan-lassan éppen irányomba halad…

"Ki vagy te, kire már lecsapott a végzet?

Túl vagy a dolgon és tudod, miként végzed."

 

Lebben a gyertya fénye, vízszintbe kerül.

„Ha itt vagy, felelj hát! Élnem hogy sikerült

e rövidre szabott, kurta földi létet?

Elbuktam, vagy megillet némi dicséret?”

Megunt tán a szellem, s sietve elillant.

Forgó zöld radarja már semmibe pillant.

 

Ülök, s bennem egy kósza gondolat kering.

Megbocsátást nyernek-e földi vétkeink?

Eltűnik-e végleg minden, amik vagyunk?

Por s hamu leszünk, avagy feltámadhatunk?

Visszatért a piros szellem, s indul felém.

Ha igaz, és nem játék, tán Anyám e lény?

 

„Nézz rám! Én vagyok, kissé megöregedtem.

Vállamra a gondból egyre többet vettem,

és már nem gondolok távoli éveket.

Napról napra élem e fogyó életet.

Már nem nevetek annyit, s könnyem elapadt,

és annyi minden változott meg ezalatt.”

 

Huncut kis könnycsepp, csak emlegetni kellett,

monitorra pottyant, épp a radar mellett.

Buta egy játék ez, nem is játszom többet!

Karácsonyeste van, nem kellenek könnyek!

Töltse meg testemet langymeleg szeretet,

s az sem baj, ha köröttem pár szellem lebeg…

 

 

*Okostelefonokra, tabletekre kifejlesztett szellemkereső játék

https://play.google.com/store/apps/details?id=com.mhedia.ghostradar&hl=hu

 

 

Szállt a hinta fel az égig

Szemeim oly vígan nézik

fenn az égen szálló gépet,

bárányfelhőt:"Mért nem béget?"

.

Fák zöld lombja felém intett

boldog voltam: ezt a kincset!

Nem messze korcs kutya csaholt,

s Öreganyám halkan dalolt:

.

"Ősszel búsan szól a fecske:

 El kell menni napkeletre.."

Lágy szép hangját felidézem.

Kedves arca eltűnt régen.

 

 Lányom megérkezett, és mivel tudja, hogy kedvelem a színes, fényes lapú, roppant elegáns női magazinokat, - csak a pénzt sajnálom érte,- így gyakorta megajándékoz néhánnyal.

Marketinges ismerősöm által fel vagyok világosítva arról is, hogy minden terméket egy bizonyos célközönséggel tesztelnek, nekik gyártanak, jelen esetben nekik írnak. Olvasom, olvasom a lapot, és egyre elkeseredettebben látom be, hogy itt bizony nem én vagyok, akit megcéloztak.

Például a 98. oldalon napszemüveges, csinos, szép ifjú hölgyet látok bohócnak öltözve. Valami olyat képzelj el, mint amikor valaki a „turiban”össze-vissza vásárol, éppen ami feljön rá, alapon. Zöld nadrág, ami annyival rövidebb, hogy pont mókás legyen. Sötétkék felsője oldalán, a karöltőn és nyaki részén piros, narancs, a váll részen pedig, a nadrággal nem éppen harmonizáló, zölddel..  Láthatóan siet valahová. Lábán 3 számmal nagyobbnak látszó ormótlan cipő, kezében aprócska kék táska, ..és engem néz.

- Hová, hová? –érdeklődnék, ha tekintetem nem vetődne, a kép alatt felsorolt árakra:

Nadrág és felső 338 dollár, 398 dollár

Karkötő 563 dollár

Napszemüveg 160 dollár

Táska 1.295 dollár

Cipő 275 dollár

A szavam is elakad. Ez eddig 3.029 dollár. …és gondolom, a nem látható fehérnemű is hasonló árfekvésből került ki.

Lapozgatok tovább. Örömmel látom, hogy szemceruzát már 12 ezerét, rúzst, parfümöt „irány a csillagos ég” áron, öregedés gátló alapozót viszont, már 30 ezerért is lehet venni. Ha belegondolok, nem is olyan drága! Megveszem, és….”megáll az idő….”

A dudorászást is elfelejtem folytatni, amikor meglátok egy cikket arról, hogy jó gazdi vagyok-e én? Hosszasan ecsetelve, hogy miképpen kell helyesen foglalkozni kedvencünkkel. A végére már azt is elfelejtem, hogy kutyáról van szó, és nem gyerekről. Kiegészítőként reklám. „Vásárolj bioterméket kutyádnak, biogumiból készült újrafelhasználható, vízhatlan kutyacsizmát”, valamint  „ hipoallergén, parabén-/?/-, színezőanyag és detergensmentes, kondicionáló balzsamot”…Egek! Már csak azt árulják el hová kenjem????

Felolvasom Labradoromnak. Szemrehányóan néz. Látszik rajta, hogy mélyen meg van bántva, mert ilyeneket még nem kapott eddig….Teniszlabdával kárpótolom, és újra  a lapba temetkezem. A Willendorfi Vénusz óriási kebleire tapad tekintetem, majd a sajátomra.  Na, szerencsére, még nincsen ekkora! Majd megnyugtatnak, hogy ha lenne is, nem én tehetnék róla, legfeljebb annyiban, hogy nem figyelek eléggé az ösztrogéndominenciámra. Pedig milyen egyszerű lenne, pl. nem kellene csapvizet innom, ami telis-teli van női hormonokkal…./Azt hiszem az uram, ezek után, fájdalmasan fogja nélkülözni a söreit…./, valamint tartózkodnom kellene, gyakorlatilag, az összes általam eddig fogyasztott élelmiszertől, szépségápolási cikktől.

A magazin végén pedig, rövid összefoglalót kapok Málta szépségeiről, történetéről….

Ekkor, vad kutyaugatás hallatszik a kertből. Megjött a postás. Kezében színes boríték, benne egy szuper-méregdrága luxus utazási iroda prospektusával….

Mi történik itt? Lehet, hogy csak én nem tudok róla, hogy többszörösen milliárdos célközönség vagyok???!