Fekete csónak

Elmegyek egyszer én is,
visz a fekete csónak.
Az ember néha fél is,
megszűnik majd a holnap.

Hisz` még vágyik a lélek,
a múlt lágy testén liheg.
Hűlő szánk csókra éhes,
és tűnt emléken piheg.

Válladnak íve fénykép,
melyen megrezzen kezem.
Testedet őrzöm tényként,
elmúlni nem engedem.

Tavaszban izzó vágyunk
emléke körülölel.
Vad, buja ifjúságunk
emléke ne tűnjön el...

Mert elmegyek majd én is,
és nem lesz már több holnap.
Tudom, ott vártok mégis:
te s a fekete csónak...