Szerelmesvers

Szerelmesvers (egy) Saller Krisztának

Vallom, nem hittem még tegnap sem

azt a pillanatraszerelmet,

mely mellyen döfött bimbóm mellett

és bár szellentenem is ha kellett,

mégis odaálltam teeléd.

Szerelmes lettem tebeléd, tebeléd,

te feketén göndörödő minden,

minek párja még a Vak egérben sincsen,

és torkomra forrt a szó, mint a bor,

szívem akár egy droglabor:

megszüli végzetem, mint az ópiátot.

Igen, adjatok, ha van piátok,

mert nélküled az érem gyötrelem,

nyakba hagyott fux: förtelem,

és nem kell levél, nem kell bélyeg,

se billog, se indok, de várlak a stégen

meztelen, dermedt végtagokkal,

furcsa bőrszerkós alakokkal,

mert mondták ismernek téged.

Együtt ültetek valami nemtommiszéken,

ám mit sem érdekel ez engemet,

ha te kakasszóra lengetsz zászlót s rudat,

te gyönyörű, eleven és buta,

semmihez sem hasonló göndörödő,

ég felé lázasan pöndörödő,

egyszerű, házi őskokott.

Istenemre mondom, megfogott

az a szőr ott a lábadujjadon.

Hát ez a szerelem.

Stiller Kriszta barátomnak vagy barátnőmnek?  :))) 

2014. július 20.

vasárnap  10:56