Örökké élni fog

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 17:25

Ma rossz hírre ébredtem. Meghalt a kisfiam nagypapája. A hír annyira sokkolt hogy megszólalni se tudtam percekig, csak a levegőt kapkodtam szipogva. Rohantam a Galamb 44. alá. Gergő még mit sem sejtett. Megígértem hogy elviszem addig magammal, amíg anya és mama elvégzik az ilyenkor szokásos dolgokat. Temetés, miegymás. 

Elnéztem Gerit ahogy önfeledten játszott. Semmi súly vállain. Megéhezett. Csak egy ötszázasom volt. Bementünk a Pesticsemegébe. Vettem két zsemlét, tíz deka párizsit és egy ásványvizet. Kifutotta. Nagy falatokban nyelte le az ebédet. Én is nyeltem. Csak ennyit tudtam adni neki. De ezt tiszta szívemmel. 

Ida hív. Mehetünk haza. Ahogy ránéztem a szívem megszakadt, annyi fájdalom volt a szemében. Nem szóltam semmit sem, csak odamentem hozzá és átkaroltam és egy puszit adtam a homlokára.

A mamával épp kint beszélgettünk arról hogy hamvasztás, meg hogy Tisza, amikor egy üvöltést hallottam bentről. Tudtam ez volt az a pillanat. Azonnal berohantam. Gergő arca egyadta kín volt. Ida ölébe rogyott. Átkaroltam őket és együtt zokogtunk. Az idő megállt egy pillanatra, talán ő is hozzánk csapódott. Símogattam a kis fejét és nyugtattam miközben nyeltem a sós vizet. Idő után megnyugodott. Bevittem magammal tévézni. Egyszer csak odabújt hozzám és rám nézett koravén szemekkel. - Apacs te ugye sosem fogsz elhagyni? - Nem néztem rá. Úgy hazudtam neki hogy sose fogom, miközben arra gondoltam mekkora hülye és önző ember vagyok, hogy elakarom dobni az életem, amikor itt van egy gyermek aki pont olyan mint én és neki szüksége van rám. Pont olyan mint én. Megtanulta ő is hogyan kell korán elvesztenie azt amit szeret, imád. 

Drága Gerikém! A Tata nem hal meg addig amíg szívedben őrzöd. Amíg mesélünk róla. A nagy halairól, a szőlőskertjéről. Az együtt töltött percekről.  A Tata örökké élni fog. Juhász Gyula Örökké élni fog. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2011. augusztus 30. 13:18

Tigrisem, Igen! Ennyi minden embernek járna.

jagosistvan2011. augusztus 30. 13:18

Köszi Laci. Majd gyere fel fészre. Mesélek. A múltkor félbemaradt.

tigris2502011. augusztus 30. 12:08

Igen.
''A Tata nem hal meg addig amíg szívedben őrzöd.''

Törölt tag2011. augusztus 30. 08:44

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2011. augusztus 30. 07:02

Köszönöm neketek. A gyász több embert jobban megillet mint engem. Én csak le illetve megírtam. Természetesen nekem is hiányzik, hiszen azért húsz évig az apósom volt, de ez mind semmi a mama, Ida és Geri fájdalmához képest.
Igazatok van. Már van célom és értelme annak hogy éljek. Minimum kettőt fel tudok sorolni. Gergő és Tilda. Miattuk biztosan itt maradok. Óvom és óvnak engem.
Barbom, te nagyon huncut vagy! :)

Törölt tag2011. augusztus 29. 23:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. augusztus 29. 21:29

Törölt hozzászólás.

starlit2011. augusztus 29. 21:27

:( tényleg nagyon szomorú hír:(

narnia2011. augusztus 29. 21:25

'' amíg szívedben őrzöd''

zotya682011. augusztus 29. 20:51

''...Apacs te ugye sosem fogsz elhagyni? - Nem néztem rá. Úgy hazudtam neki hogy sose fogom, miközben arra gondoltam mekkora hülye és önző ember vagyok, hogy elakarom dobni az életem, amikor itt van egy gyermek aki pont olyan mint én és neki szüksége van rám. Pont olyan mint én. Megtanulta ő is hogyan kell korán elvesztenie azt amit szeret, imád.

Drága Gerikém! A Tata nem hal meg addig amíg szívedben őrzöd. Amíg mesélünk róla. A nagy halairól, a szőlőskertjéről. Az együtt töltött percekről. A Tata örökké élni fog. Juhász Gyula Örökké élni fog...''

Nagyon szépen írtad...velünk maradnak...

''A halál csak egy ajtó egy új dimenzióban''
/Paulo Coelho/

versike2011. augusztus 29. 20:16

''miközben arra gondoltam mekkora hülye és önző ember vagyok, hogy elakarom dobni az életem, amikor itt van egy gyermek aki pont olyan mint én és neki szüksége van rám.''

Nincsenek véletlenek, sem az események megtörténtében, sem annak időzítésében. Talán ez az eset kellett hozzá, hogy rádöbbenj, megértsd. Lehet, hogy most elküldesz a fenébe, de ez volt az első gondolatom, ahogy elolvastam.

Részvétem, Tesó, erőt kívánok és a továbbhaladáshoz is. Az útravalód ott van az idézett utolsó tagmondatodban. Látod; tudod, csak néha mondd ki hangosan, vagy akár írd le, ha ez kell....

19702011. augusztus 29. 18:25

...

BakosErika2011. augusztus 29. 18:12

Részvétem Jagi! :((
Ölellek!

szebarb2011. augusztus 29. 17:48

Igen, igen.

Törölt tag2011. augusztus 29. 17:46

Törölt hozzászólás.