Gyors (futó) gondolatok

Hull az eső cseppekben 

Összekeveredve a könyemmel.

Zokogok az esőben

Nem látszik sírásom szabad szemmel.

Elnyomja zápor hangja

Szaggatott keserves sírásomat

Fel-fel törő könny szava

Üzen a fekete sírásómnak

Velem együtt sír az ég 

Mert eltünt életemből ki volt szép.

Szükségem van csak egyetlen percre

Hogy őszíntén sírni tudjak

Nem vágyok a megértésre

Nem akarom, hogy haladjak.

Senki nem érti a tekintetem

Senki nem hallja szavam

Csendben tiltakozik szívem

Én csak keresem az utam.

Mi férfiak tehetetlenek 

Szerencsétlennek vagyunk 

Ezzel a női testbeszéddel szembe.

Nem értjük, csak találgatunk.

Sokszor jön fel bennünk a kérdés

Mért nem mondja, szeretlek 

Vagy hogy haggyuk az egészet, őszintén?

De ezek is csak kérdések.

Mi férfiak egyszerűek vagyunk,

De rátok nőkre nincs jó szavunk.

Elmondanátok, hogyan működtök?

Vagy csak nekünk ez a titok örök?

A nappalokban háttal

Állunk egymásnak.

Csak pillantások által

Üzenünk a másnak.

De éjszaka álltával;

Kezünk keresi

A másik kezét vággyal

Szereti, engedi.

Szalad a világ.

Valaki lohol utánna, hogy utolérje 

Más inkább csak csendesen lemarad

A világot elvesztve.

Rohan a világ.

De a kínszenvedéses futás, küzdés helyett

Jobban jár, ki hagyja s gyönyörködve

Nézi a szép kék eget.

Elfut a világ,

De hagyjad csak, hogy a távolba elszaladjon

Te csak ragadd meg a pillanatot.

Veled csak a szép maradjon.

Szalad a világ,

De te ne szaladj, állj meg és pihenj egy kicsit.

Hidd el, mi kell; veled marad

Te csak éljél egy picit.