Gyors (futó) gondolatok

Sokszor gyúltam érted szerelemre 

Sőt talán még most is abban égek,

De egy belső hang hat a szívemre;

Nem te leszel az igazi lélek.

Tán csak hitem űz velem játékot,

De én akkor is, már szinte tudom

Hogy lesz valaki, ki nálad is jobb

Kinek HIHETEK, s kezét foghatom.

Emberesedve élnünk kell

Mert kint vírus metszi, szel 

Az emberi hajszálakat kavarja fel

Vagy vágja örökre el.

Láncként kell összkapaszkodnunk

Egy akaratból közös kötelet sodornunk

És így, hogy egymásba kapaszkodunk 

Talán az élettől is nehezebb szakadunk.

Életünkben bús komor felhők tornyosulnak

Merevedve. Nyomasztó, megfolytó magasság.

De mi tegyünk úgy, mintha sütne még a szép nap

Mert az élet nem más, mint egy vicc képregény újság.

És csak méregessük fölényesen

Mint kitől az élet nem tud már mást elvenni;

Nézzük az életet mintha szép lenne éppen

És tanuljunk meg újra őszintén nevetni.

Újat kezdünk, megtört a télnek átka 

A napsugár gyenge szellőn lovagol

S, mint a meleg csalogató sugara

Cirogatja a virágok szirmait 

Úgy olvad fel bennem is valami új.

Mint ahogy a fák öltöznek fel zöldbe

Szívem úgy takaródzik be szerelemmel;

Ott hagyta a bút, kacatot a télbe

Egészen a fény felé fordulva

Újjá születve, benne szeretettel

Mindenki iránt, a tavaszt így kezdi el.

Ketten indultunk el az ösvényen 

Egymást csodáltuk a folyó tükör tiszta vizében.

Miközben a hajnal pírt vont fejünk fölé,

Úgy éreztem beestünk az álomvilágok közé.

Csak ültünk egymással szemben, csendben

Néha elkacagtuk magunk, vagy csókot loptunk ketten.

Ha elfáradtunk egymás vállára hajtottuk fejünk

Miközben csak összekulcsolódott kezünk.