Köszöntök mindenkit aki ide látogat. Összegyűjtött gondolataimat gyűjtöm ide. Vannak dolgok amik megérintenek, de nem tehetünk ellene, hát leírjuk. Beleszőjük az életünk minden meghatározó rezdülését. A múltat, a jelent, az elképzelt jövőt. Megérint az élet zsivaja, és csendje egyaránt. Ezért született ez a blog.
"A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját."
105. oldal, 2. rész
Victor Hugo: A nyomorultak
Szerkesztő: giziszalay
Figyelők: 4
Tétovázva lépeget
Csendes ősz, maga,
Mögötte a nyárnak
Avarba hull szava.
Felsejlik az emlék,
langyos szél zenél,
színében a dallam
oly szépet regél.
Míg járja hűvös útját
Mosolya megfakult,
Előtte a rideg tél
Szava már, az úr.
Deres csipke álom
Mi soha nem fakul,
Hófehéren, tisztán
Az út tova fut.