Köszöntök mindenkit aki ide látogat. Összegyűjtött gondolataimat gyűjtöm ide. Vannak dolgok amik megérintenek, de nem tehetünk ellene, hát leírjuk. Beleszőjük az életünk minden meghatározó rezdülését. A múltat, a jelent, az elképzelt jövőt. Megérint az élet zsivaja, és csendje egyaránt. Ezért született ez a blog.
"A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját."
105. oldal, 2. rész
Victor Hugo: A nyomorultak
Szerkesztő: giziszalay
Figyelők: 4
Hosszú útra megy a szekér,
Rajta szegény vándor remél,
Se kenyere, se gúnyája,
Csak a Hold, ki sírni látja.
Csillagtalan téli éjben,
Sötét az út, kéri szépen,
Adj Uram, egy apró jelet,
El ne vesszek, legyél velem.
Egy aprócska kicsi lángot,
Mellyel utam megtalálom,
Azt, amelyik haza vezet,
Őrizz engem, fogd a kezem.