giziszalay blogja

Csengő hangja, ma búcsúzóra szólít,

Indulni kell, de egy érzés visszatart-,

Még annyi mindent kellene tanulni,

Marasztalnak a már megszokott falak.

 

Asztalunkon virág, ezernyi emlék,

Az udvaron levélkönnyet hull a tölgy,

S a megkoptatott lépcsőkön, a gyermek,

Immáron, mint ifjú felnőtt, elköszön.

 

Szólani kéne, kedves jó tanárink,

Mégis, most, felkészületlenek vagyunk,

Megtanultunk mindent, amire vágytunk..,

Búcsúzni- bukott diákként hallgatunk.

 

Köszönjük a tudást, amelyet kaptunk,

Gondos kezetek, már tovább nem vezet,

Utolsó mosollyal indulunk csendben,

Köszönjük a boldog diákéveket.

 

Nem búcsúzunk végleg, néha-néha még,

Bátorító szóra, ki elmegy, visszatér,

Visszavár az osztály, hű tanáraink,

Visszatérő vágyunk, régi álmaink.