giziszalay blogja
VéleményÜnnepi utószó
Szívemnek harangja némán megkondul,
Sárosan sivár, s oly szomorú a táj,
Hóleplét elhagyva baktat december,
Fürkésző tekintet, válaszra vár.
Elillant gyantalég, hol vagy, kereslek,
Gyermeki mosolyom, vajon rám talál?
Fagyosan ásít a fenyőnek lombja,
Díszített magánya, nem szalmaláng.
Suttogó imáink szállnak e az Égbe?
Nem látom innen, a köd szitál,
Lobbanó gyertyafény eloltja álmom,
Az a szép karácsony, messzire jár.
Most még alig szitál, de itt legbelül,
Hófehér színvilág, úgy szíven üt,
Csak állok az ablaknál, s emlékezem,
Jégvilág, nem tudom, hol a helyem.
Hozd vissza Teremtő, hozd vissza újra,
Besüppedt hóban az Ember nyomát,
Érezze, remegje, a szívnek húrja,
Ember, az emberre, rátalál újra.