giziszalay blogja

Látom-hallom, itt áll bál,

Téltemető nagy karnevál,

Nézek jobbra, nézek balra

A rőzsémet hova rakjam?

 

Hogy űzzem el így a telet?

Tüzet rakni itt nem lehet,

Gondolkodom, kifundálom,

Elűzi majd az, ki bátor!

 

Mert bátor, én már nem vagyok,

Nézzed, milyen éltes korom,

Gyufával még csak elbírok,

Tűzhöz legény...már nem bírom.

 

Gyertek-gyertek, jelmezesek,

Rőzsém köré, mind gyűljetek,

Kiáltsátok hangos szóval,

Tűnjél tél már, a pokolba!

 

Egy sütő kálváriája

 

Erzsó mama sürög-, forog,

Tűzhely előtt ireg-morog,

Három hónap palacsinta

Mákos, túros, alig bírja.

Szisszen, a zsír hagyjál, kérlek..,

Zeng a család, kérek-kérek!

Nem marad más csak a meló,

Jut-e vajon majd kóstoló?

Így telnek a dolgos napok,

Jár a sütő, nő a halom,

Jutalma az üres tányér,

Mégis éhes mind a háznép.

Gondolkodik Erzsó mama

Mennyi kell még, mind jó lakna-,

Turpisságon töri fejét,

Terve kész is, igen merész.

Nézi háznép gyanakodva,

Nincsen már több palacsinta?

Üres tányér- teli fazék,

Leves rotyog sütő helyén.

Asztalnál meg.. lám a mama,

Láb lógatva ül csak maga!

Se sütője, se tányérja,

Nincs ebédje, uzsonnája.

Legkisebb- ki igen éhes-

Kérdi, drága mama kérlek,

Mi bánt ilyen nagyon téged?

Talán elveszett a sütőd,

Palacsintánk hogy nem sütöd?

Nem látom az almát, mézet,

Finom illatát sem érzem.

Ne is kérdjed drága lelkem

Megbántott a sütő engem,

Megégetett úgy kiáltott-,

Magára meg lyukat vájott!

Mind a tésztám széjjel folyott

Bitang sütőm cserbenhagyott,

Nem maradt más csak a fazék,

Se palacsinta, se morzsalék.

Mindhiába turpissága,

Karácsonynak gyulladt lángja,

Fenyő alatt vaj mi hever?

Egy új sütő mereszt szemet.

Hiszed vagy nem megesett,

Erzsó mamával így esett,

Karácsonyi lakomára

Palacsinta százegy számra,-

Népes család kívánsága.

Jó szomszédság

 

 

Két szomszédasszony beszélget.

Há, mi újság Mancikám, de rég nem láttalak.! /tegnap/

Ú, Cilikém, bizo nagy újság van. Nem is hallottad?

Moggyad hát, Mancikám, mi vót. Összeveszté az uraddal? /hallottam ám/

Mondom Cilikém. Beneveztem a facebookon a versenyre! / bámulsz mi?/

No, hát, osztán miféle verseny az Mancikám, hogy én nem is láttam! /sietek haza/

Miféle. miféle Cilikém, hát a Ki tud többet a szomszédról? /pedig neked találták ki, ördög a jó dogodba/

No osztán hogy sikeredett Mancikám? / csak nem nyert ez valamit?/

Cilike drága, ne is kérdezd! Nyerésre álltam az utolsó kérdésig. / várjál csak/

Mi vót az édes Mancikám, pedig te olyan intelligens vagy! /épp ez a bajom veled/

Hát az, az vót Cilikém, ki az, aki nálam is többet tud magamról? /

Ó, édes Mancikám! Hát még ilyen is van? Rá se gondón az ember! / he, he/

Van Cilikém, no de nem is ez vót a legnagyobb baj! /no nézzük/

Hanem mi Mancikám? Moggyad gyorsan, de e szaladt az idő! / like-ot, nyomok, ha már veszített/

Ketten voltak Cilikém, én meg csak az egyiket jelöltem. / no siess csak, ugrott a kutakodásod!/

Mancikám, de sajnálom, nézzed még a szemem is könnyes. / a belső röhögéstől/

Há ménem jelölted azt a másikat is, ha tudtad!! Ó, Ó, há nem maradt időd? / alakul/

Maradt édes Cilikém! Csak neki nem maradt oldala! / na, most már siethetsz, bizony/

Nem é Manci! Hát hogy van az? Moggyad nyugodtan, van még kevéske időm! / menten elájulok, tudja!/

Tudod Cilike, zaklatásé kitiltattam! / úgyhogy ráérsz, úgy sincs oldalad/

Oszt ki tiltották te Manci? / mindjárt elájulok/

Ki drága Cilikém, így nem tudtam csak egy jó választ adni, oszt kettőt kelletett volna. / de megérte veszíteni!/

Gyere, mennyünk együtt drága, mer igen nagyon sápadt vagy. Nehogy rosszul legyé, édes szomszédasszony. / juj de jó/

Haggyá Manci hallod é, haza találok én nálad-nélkül is! / úgyse tudok mostmá rólad meg semmit/

No akkor szervusz Cilikém édes, én meg sietek, mer like-ni kell az ismerősöket!

Cili, / csak siess, majd ha hazaértem neked se kell like-olni, ne féljél! /

Szomorú a kutyám máma,

Mintha havat esni látna,

Nem is érti szegény pára,

Hogy került a tél a nyárba.

 

Vonyikol is fel a holdra,

Tőle kérdi, hogy ki szórja?

De a Hold csak kacag rajta,

Mérges nagyon az ebadta.

 

Elmereng az öreg szolga

Azt se tudja mi a dolga!

Apró pihét hogy hajszolja

Mikor a szél szertehordja?

 

Kutakodik, mindhiába,

Nem akadt a tél nyomára,

Fatövéhez meglapulva

Választ vár az évszakokra.

Mocsár szélén

kőhalom,

mi mozoghat

ott vajon?

 

Páncél csillan

mi mozog!

a kőhalom

kódorog?.

 

Lassan-lassan

araszol,

hova juthat

így vajon?

 

Messzi földre

készül tán?

várja tenger

óceán?

 

Hogy mozoghat

így a kő?

ni csak, ni csak

lába nőtt!

 

Ugyan, ugyan

gyerekek!

teknős béka

a nevem.

 

Épp csak ide

cammogok,

napfürdőzni

akarok.

 

Vár ott majd a

nyugalom,

meleg homok

unalom.