giziszalay blogja

Pitvaros dallama

 

 

Van egy hely a kisfalunkban

csendes kicsiny fészek,

fehérfalú nagy termébe

oly sokan betérnek,

nótás ajkú jóbarátok

dalolják a szépet,

meleg szóval köszöntik

a betérő vendéget.

 

Sok-sok éve összegyűlnek

mint megannyi testvér,

elsuhanó évek alatt

gyarapszik az emlék,

fodrozódó bárányfelhő

tereli a percet,

hozzá rak, vagy néha..

elvesz, elvesz egyet.

 

Van egy hely a kis falunkban,

légy benne a vendég,

asztalunkon terítve van

Szeretet, s melegség.

korsónkból az emberség

ki nem csordul soha,

szívünk mélyén muzsikál

Pitvaros dallama.

 

Jóbarát nyugdíjasklubnak ajánlva.

2013.05.17.

 

Karácsony, karácsony,

Van mézes kalácsod?

Fenyőfán tüzesen,

Gyertyáid égnek-e?

 

Így felel karácsony,

Jól figyelj barátom!

Mézesem, van biz ám,

Gyertya is ezerszám.

 

Fényével üzenem,

Békesség, szeretet,

Köszöntsön reátok,

Üdvözöl Karácsony!

 

Hideg kicsiny hajlékomba

Térj be hozzám kérlek,

Ne érjen már több fájdalom

Esedezve kérlek.

 

Veszett kincsek sorfalánál

Megállok egy percre,

Visszahoznám, ha lehetne..

Sok elveszett percem.

 

Hideg ködben járom utam,

Arcom könnye jég már,

Nincsen erőm imádkozni

Oltár fénye halvány.

 

Apró remény asztalánál

Leborulok térdre,

Segítsetek jó emberek!

Nem túl sok mit kérek.

 

Hulló hónak fátyolán át

Kérek emberséget,

Egy kis meleg édes álom

Minden reménységem.

 

Csendesül majd pirkadatra

Fagyos csontom kínja,

Jégkristályos emléket von

Rég volt álmaimra.

 

 

 

 

 

 

Egy kis csibe, kicsike,

kelt tojásból ízibe

szárnya alá kapta kotló,

meg ne lássa, róka Ottó!

 

Nem érti a picurkája,

mért őrzi úgy a mamája?

toll ruháját igazgatva

útra indul lopakodva.

 

Kertnek alján visszanéz,

már nem is olyan merész,

csoszognak a csibe talpak,

erdő neszét megzavarva.

 

Bokor alján oda nézz!

két kis szempár tüze ég,

nem sejtette kiscsibe-

róka az! Csak kicsibe.

 

Odahaza tyúkanyó,

kotkodácsol, riadó!

elveszett a kis csibe,

apró, pelyhes,picike.

 

Rakoncátlan kiscsibe!

merre vagy te kicsike?

baromfinép szaporázva

tolluk rázva, hadba állnak.

 

Indul a had erdőszélre

vagy talán a közepébe,

elöl bőszen kakas halad,

kukorékol vad csatadalt.

 

Így futnak az erdő szélre

hallja róka, reszket térde,

nem lesz finom csibefalat!

jön a kakas! fussak hamar!

 

Megörvend a baromfinép,

megmentették a kiscsibét,

kotlóanyó nem dorgálja,

szárnya alá bugyolálja.

 

Indul haza baromfihad

énekelnek rókafinak,

ravasz róka meglátod!

utánunk jössz, megjárod!

 

Hoppon maradt róka Ottó,

csőrét feni rá a kotló,

hiába a ravasz esze,

tyúkok közé nem jut vele.

 

 

 

 

 

 

 

 

Békaúr és a tél

 

 

Szomorkodik békaúr

Tájon hideg tél az úr,

Szegény béka igen bánja

Befagyott a pocsolyája.

 

Gondolkodik, mit tegyen?

Hideg télben, hogy legyen

Jó kedve, hisz fúj a szél,

Szállnak jeges hópihék.

 

Békánk mivel leleményes

Brekeg egyet hideg télre,

Csattan a síléc a lábán

Siklik havas hegyek hátán.

 

Mindhiába zúg a szél

A mi békánk nem henyél,

Mindegy neki, nyár vagy tél

Akárhol van, vígan él.