giziszalay blogja

Egy sütő kálváriája

 

Erzsó mama sürög-, forog,

Tűzhely előtt ireg-morog,

Három hónap palacsinta

Mákos, túros, alig bírja.

Szisszen, a zsír hagyjál, kérlek..,

Zeng a család, kérek-kérek!

Nem marad más csak a meló,

Jut-e vajon majd kóstoló?

Így telnek a dolgos napok,

Jár a sütő, nő a halom,

Jutalma az üres tányér,

Mégis éhes mind a háznép.

Gondolkodik Erzsó mama

Mennyi kell még, mind jó lakna-,

Turpisságon töri fejét,

Terve kész is, igen merész.

Nézi háznép gyanakodva,

Nincsen már több palacsinta?

Üres tányér- teli fazék,

Leves rotyog sütő helyén.

Asztalnál meg.. lám a mama,

Láb lógatva ül csak maga!

Se sütője, se tányérja,

Nincs ebédje, uzsonnája.

Legkisebb- ki igen éhes-

Kérdi, drága mama kérlek,

Mi bánt ilyen nagyon téged?

Talán elveszett a sütőd,

Palacsintánk hogy nem sütöd?

Nem látom az almát, mézet,

Finom illatát sem érzem.

Ne is kérdjed drága lelkem

Megbántott a sütő engem,

Megégetett úgy kiáltott-,

Magára meg lyukat vájott!

Mind a tésztám széjjel folyott

Bitang sütőm cserbenhagyott,

Nem maradt más csak a fazék,

Se palacsinta, se morzsalék.

Mindhiába turpissága,

Karácsonynak gyulladt lángja,

Fenyő alatt vaj mi hever?

Egy új sütő mereszt szemet.

Hiszed vagy nem megesett,

Erzsó mamával így esett,

Karácsonyi lakomára

Palacsinta százegy számra,-

Népes család kívánsága.

Jó szomszédság

 

 

Két szomszédasszony beszélget.

Há, mi újság Mancikám, de rég nem láttalak.! /tegnap/

Ú, Cilikém, bizo nagy újság van. Nem is hallottad?

Moggyad hát, Mancikám, mi vót. Összeveszté az uraddal? /hallottam ám/

Mondom Cilikém. Beneveztem a facebookon a versenyre! / bámulsz mi?/

No, hát, osztán miféle verseny az Mancikám, hogy én nem is láttam! /sietek haza/

Miféle. miféle Cilikém, hát a Ki tud többet a szomszédról? /pedig neked találták ki, ördög a jó dogodba/

No osztán hogy sikeredett Mancikám? / csak nem nyert ez valamit?/

Cilike drága, ne is kérdezd! Nyerésre álltam az utolsó kérdésig. / várjál csak/

Mi vót az édes Mancikám, pedig te olyan intelligens vagy! /épp ez a bajom veled/

Hát az, az vót Cilikém, ki az, aki nálam is többet tud magamról? /

Ó, édes Mancikám! Hát még ilyen is van? Rá se gondón az ember! / he, he/

Van Cilikém, no de nem is ez vót a legnagyobb baj! /no nézzük/

Hanem mi Mancikám? Moggyad gyorsan, de e szaladt az idő! / like-ot, nyomok, ha már veszített/

Ketten voltak Cilikém, én meg csak az egyiket jelöltem. / no siess csak, ugrott a kutakodásod!/

Mancikám, de sajnálom, nézzed még a szemem is könnyes. / a belső röhögéstől/

Há ménem jelölted azt a másikat is, ha tudtad!! Ó, Ó, há nem maradt időd? / alakul/

Maradt édes Cilikém! Csak neki nem maradt oldala! / na, most már siethetsz, bizony/

Nem é Manci! Hát hogy van az? Moggyad nyugodtan, van még kevéske időm! / menten elájulok, tudja!/

Tudod Cilike, zaklatásé kitiltattam! / úgyhogy ráérsz, úgy sincs oldalad/

Oszt ki tiltották te Manci? / mindjárt elájulok/

Ki drága Cilikém, így nem tudtam csak egy jó választ adni, oszt kettőt kelletett volna. / de megérte veszíteni!/

Gyere, mennyünk együtt drága, mer igen nagyon sápadt vagy. Nehogy rosszul legyé, édes szomszédasszony. / juj de jó/

Haggyá Manci hallod é, haza találok én nálad-nélkül is! / úgyse tudok mostmá rólad meg semmit/

No akkor szervusz Cilikém édes, én meg sietek, mer like-ni kell az ismerősöket!

Cili, / csak siess, majd ha hazaértem neked se kell like-olni, ne féljél! /

Hatvan gyertya

 

 

Épp ma lettél hatvan éves,

Igyad meg a cseresznyédet,

Lúdbőrös a liba háta,

Pácban ázik már a szárnya.

 

Kerek ez az évforduló,

Éved száma sokasodó,

Kedvedet ez meg ne szegje

Vár még újabb hatvan lecke!

 

Elfáradtál, ne nézz hátra,

Előtted az útnak sávja,

Kacagd ki az évek számát!

Elkérte már rég a számlát.

 

Minden nap egy újabb esély,

Kedved ma se legyen csekély!

Koccintunk a múlt porára,

Ne hulljon bú a pohárba.

 

Egy ölelés, meg egy mosoly

Másom, nincs, amit adhatok,

Együtt megyünk kéz a kézben

Százhúsz évig békességben.

 

2013.6.23

 

Páromnak születésnapjára.

 

 

 

 

 

Szomorú a kutyám máma,

Mintha havat esni látna,

Nem is érti szegény pára,

Hogy került a tél a nyárba.

 

Vonyikol is fel a holdra,

Tőle kérdi, hogy ki szórja?

De a Hold csak kacag rajta,

Mérges nagyon az ebadta.

 

Elmereng az öreg szolga

Azt se tudja mi a dolga!

Apró pihét hogy hajszolja

Mikor a szél szertehordja?

 

Kutakodik, mindhiába,

Nem akadt a tél nyomára,

Fatövéhez meglapulva

Választ vár az évszakokra.