cseszlovák blogol

Késő este - megfeneklett
Itt ülök az ágyamon
Tekintetem előmered -
komolyságod hátranyom
Elzuhanok és így fekve
bámulom a legyeket -
leszánkáznak a tapétán
Én sem tudok egyebet
csak felülök a ródlira
és leszánkázom arcodon
Barázdákat hagyok rajta
letörölni nem fogom
Nem tudom mert szeretésem
akármennyit bír is el
sisakot meg hosszú szablyát
páncélruhát nem visel
Képtelen vagyok megvívni
azzal ami ingatag
Csak megőrzöm - fuldokolva -
belőled mi itt ragad

néma ladikok hasítják fel óceántestem
szembogarak bontják szárnyaikat
a görbület egy szájszegletet árnyal
harmatcsepp-sorsom a hajnali áradaté

kupolát nyit az éjszaka csillagaim fölé
lassuló áramlatok sikoltják vérüket
agyarakkal ébredek a semmibe
forduló hitem felkunkorodik csavaranyámra

hátakat sodrásnak vetni
hogy sose halljam halálodat
némán csikorgok kegyetlen némán
vakságtok acélbilincseket forraszt homlokomra

hogyha engem Misi kér
nem marad el a sikér
kosarat meg Ryan ad
nem rajong a pasikér

magammal beszélgetek
kiket szerettem és miért
és vajon vicces-e ez
minél frappánsabb rímekben
csacsognék-e szívesen erről
humorossá vagy legalább
kellően önironikussá tudnám
nagyítani szerelmeim
egyszerű történetét
amelyek zömmel úgy kezdődnek
buzgó nekifohászkodás


tíz évvel ez előttig
minden nővel az számított
együtt pezseg-e szellemünk
s másodlagos volt a test öröme
ez semmi hol itt a vicc
na ez az hogy nem tudom
jóízűen még magamon se
tudok elmosolyodni
vagy korholni legalább
milyen ostoba voltam
egy tulok egy gyáva pöcs
aki a nőket akarja
de kicsit sem érti
ámor vagy kupidó tehát
kupidó persze hogy kupidó
ámor is benne lakik szemében

Ivana megjött
        Milyen íze lehet?
        biztos csak mint a többi lánynak
        lány ő is, lány, Ivana

Szlovákiából jött Skoda Octaviaval, meg a család
meghallgatta egy este dalaimat
a parton ültem - erről szóltak az esték
aztán csak neki játszottam
nappal is őt kerestem, de mindig épp máshol volt
        Puha a bőre
        lágy és szeplős
        még hátba bökni is úgy tesz
        mintha szerelmesek volnánk

Öcsém beszél - én hallgatok
Ivana beszél - öcsém beszél - én hallgatok
én nem tudok
öcsém beszél - Ivana beszél - én hallgatok - én nem tudok
én begörcsöltem és kész
nna, már megint jól behúzódtam a csőbe

Beszélnek és csak nézem őt
ízlelem századszor nevét szívemben
        I CANNOT SPEAK I LOST MY VOICE
        I'M SPEECHLESS AND REDUNDANT, 'CAUSE
        I LOVE YOU'S NOT ENOUGH
        I'M LOST FOR WORDS
nincs szavam más: lány ő is, lány, Ivana

(1998)