cseszlovák blogol

széles út
hömpölygő forgalom
lámpagyújtáskor rémes atmoszféra
autók pihegnek a padkán
minden darabra egyesével valaki
felfújt egy-egy jelet
festékszóróval
van gyertya
gumimaci
béke

bús arcát érzem szívemen
Bélának. ej de buta
képzavarral kezdtem ma
a verset. hiába no.
bárki kelhet bal lábbal
s olyankor a teljes költőszakma
csóválja a fejét és lemond
róla(m). ettől nyilvánvalóan elkeseredem s
a könnyek hullnak hullnak.

mi ketten vagyunk a labirintus, szerelmem.
lila harmóniát belőlünk a szomorúság harap,
míg átrohanunk hegyen, völgyön, erdőn, mezőkön,
s míg irigyelnek városok, tanyák, folyók, tavak.

s ha ígérném, hogy ma odamegyek?
akkor nem jössz el, remélem!
mert ha mégis, nem ígérek meg semmit.
és nem megyek oda. nem. én nem!
hiába könyörögsz már, hogy
gondolataimban benne lehess...
újra mozdulnak az eltemetett tárgyak, s
még a boldogság is rettenetes.

írok egy rosszat a bennem kucorgó
bamba hűség csengettyűivel
nehéz eltalálni az ízlésemet
nehéz eltalálni az ízlésedet
bagatell holdvirágok gyatrán megkeresve
írok egy rosszat mert valami kucorog odabent