cseszlovák blogol

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke
macska lopódzott a téren át.
Költőóriások gyülevész hada
dülöngélt a sarkon, esztergályosokkal.
Petőfi féligsült kiflit adott, s utána
Arany csókot egy munkáslány kezére.

a nyugalmam, emberek, végtelen mese
hiába keresnétek, nincs értelme se
és nincs ártalma se leginkább, hurrá
isa homuvá leszünk a végén, s purrá!

vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották - félt. míg az Á-ban
a számokat tanultuk. tátogok:
fel és le mozdul a szájam.
halként a számokhoz értek
annyit biz', amennyit a tok.
bárha, kit bántanak, félhet,
no de hát ne búsuljatok!

a szélnek az meglovagolása

elrugaszkodás
emelkedés
a szélnek az meglovagolása
csatorna nem szül több patkányt
csak masszív hódokat hermelint
nekifutás
minden láb ésszerű behajlítása
izmok gyönyöre
gerinc kiegyenesedése
nekirugaszkodás
emelkedés
jóleső rutin a szél
elvisz elragad ó

gégekereső

zöld gége pihen a fűben
ha sokat keresed, meglesz
meg is találtam, ja, hű, nem
négylevelű-lóhere-reflex