cseszlovák blogol

cseszlovak•  2020. szeptember 26. 15:24

farkas szonett

farkas vagy - mondtad, s neked ezt elhiszem

falkában élek, jár ezért hozsanna

meg is jósolta tavaly a lelki szem

hogy csak párzani járunk az Auchanba


pedig piperét is vennél szívesen

ezért nézek rád most kissé morogva

nem mondta neked, drágám, senki sem

hogy a farkas piperétől mogorva?


tarthatsz tán vadnak, hazugnak, igaznak

éjjel, ha felgyullad sok utcalámpa

igen gátlástalanul élek ebben


(mint akik kéjjel holtakban matatnak

és már nincs is szükségük hullazsákra

mert elvannak ezzel a végtelenben


(vagy mint decens papcsaládnak a paplak...))

szóval kielégíteni tudsz talán, ha

fának döntlek, üvöltök, hold fénye rebben

cseszlovak•  2020. június 30. 12:31

Segítsetek tanítványomnak egy lájkkal

Kedves, igen tehetséges és ügyes tanítványomnak van esélye vigaszágon, a közönség kedvelései révén bekerülni a Nemzeti VERSeny középdöntőjébe.

Ehhez fel kell menni a youtube-ra, és ott lájkolni a videóját, amiben egyébként Varró Dániel Kávéház c. versét mondja.

Ha nem okoz nektek ez lelkiismereti gondot és tetszik a versmondás, kérlek segítsetek nekünk egy-egy kedveléssel!


https://youtu.be/jxpZupIw5kA

cseszlovak•  2016. december 18. 00:58

december 25-én

a József körútról Mária
a Harminckettesek terére ér
fagy játszik ajkain és a
lába körme is fehér
kikandikál a félcipő
eltaposott roncsai közül
szenteste lehullott a hó
Mária lába ma megüdvözül


Télapó integet neki hülye
vigyorral a troli ablakán
nem baj legyint rá Mária
a Bujdosóban lesz bor talán
vagy mérnek levest az Aurórán
mintha indulna új hajó
csengetnek gyertyát gyújt egy angyal
szárnya betemet mint a hó


cseszlovak•  2014. szeptember 30. 15:06

nem lett olyan hűde, de egynek jó

ha mennél hideg szélben 
és bemondaná a rádió 
oltánál apad oltnál apad 
vízállás nem volna jó 
szélállás kéne! bár bemondó 
volnál magad volnál magad

cseszlovak•  2014. május 10. 12:53

Egy eszperente mese (egy keskeny szelete)

Egyszer egy ember meggyre fent szemet, ereket.
– Hej, ez kedvenc eledelem – rebegte.
Egy hegyre ment fel, melyen ezek teremtek. Szedte, szedte. Egyszerre ezt nyekegte:
– Egek! Ezer szent fejedelem fejemre! Ez nem meggy! Ez cseresznye! Ejnye-ejnye… nem szeretem. Merre legyek?…
Eme ember, melynek neve Kerekes Benedek (esetleg Gergely), elmerengett egy percre:
– Ez nem meggy, de cseresznye, s nekem nem felel meg eme csere. De leszedtem, s ez felesleges lenne? Nem, nem! Kedves leszek, s keresek embereket, melyeknek kedvenc eledele eme cseresznye lesz. Hej, ez remek! Ferences rendemben keresem eme embereket!
Ezzel elment lelkendezve, de nem feledte: cseresznye helyett meggyet szeretne.
Ment, ment, s egyre lelkendezett:
– Kezem zsebemben, tenyeremben cseresznye! S eme cseresznye egy kedves ferences szerzetes eledele lesz! – Lelke megtelt delejjel, mert Kerekes Benedek (esetleg Gergely) egy remek ember, s eme tettben kedvet lelhet!
De ej-ej-ej! Kerekes Benedek (esetleg Gergely) bele berzenkedett, mert meggy nem ment bele! S szerve, melybe meggy megy, ketyergett, fetyergett, meg persze brekegett s mekegett!!!
Benedek eme szerve nem ketyergett rendre eleget. Mert eme remek helyzethez rengeteg meggy kellene! S e zsebekben egy-egy kerek cseresznye megtelepedett, de ez nem teremt mekegve rendet; Bence eme remek szerve berepedhet, ellehetetlenedhet…
Ej-ej… Benedek (nem Bence!) elkeserede…
De ehe! Szeme elkerekedett, mert egy ember megyend errefele, merre Kerekes “esetleg” Gergely megyeget.
– Mely ember lehet ez? – merengett Benedek. – Nem egy esetlen ember, ezt megfejtettem!
Emez ember meg egyre megy-megy, s Benedek mellett megreked. Benedek egyet brekeg:
– Te ember! Nevedet nem sejtem! Mekegd el nekem!
Erre emez ember ezt felele:
– Egye fene! Nevem Teller Ede.
– Teller Ede???? Ez nem gyenge!!!! Nem kell egy cseresznye?
De Teller Ede ezt felelte:
– Nekem? Cseresznye?!?… He-he-he!… Petrezselyem kenyerekkel! - nem eszem egyebet, te kecske!
– Kecske?!? Engem te ennek nevezel?!? Lehetsz te Ede, Teller, esetleg Zelk; ezennel megverlek – emelt kezet feje felett Benedek perjel.
– Megversz?!?… Te?!?… He-he-he! – nevetett Benedekre Teller Ede…, de Benedek egyszerre megverte, s feje veres lett.
– Ej, ej… – selypegett Teller Ede! – Meg lettem verve, s ez nem fer! Testem belegebed, lelkem megremeg. De megfenyegetem eme Benedeket, nem tehetek egyebet!
Erre Teller Ede felkelt, s Benedek fele kecmergett.
– Hej! Te Benedek! Gyere errefele, te gyerek! Te engem megversz, s ezt nem engedhetem!
– Mert? – feleselt Benedek.
– Mert testem esetleg gyenge, megverheted, s belebetegedhetek, de eszem ezzel szemben penge! Lesd meg! Jer!
S Benedek ment Teller Ede fele, ezt fenyegetve, rettenetesen:
– Engem te?!? Kecske?!? Mely ember ezt felelte nekem, nem lehet fergetegesen eszes!… Nem mekegek neked, nem eszem leveles petrezselymeket, kecske esetleg te lehetsz, hehehe!
– Ej, te Benedek! Zsebedben mely terheket rejtegetsz? – cserregte e perjel fele Ede. – Meggyet-e? Egen? Egyem egyet, errefele vele!
– Ejnye-bejnye, te elkerekedett fejeddel eszesnek nevezett Teller Ede! Ez cseresznye! S te nem eszed meg, s nem esz ezt Benedek se! Legyen szemeddel-kezeddel csere-bere! Verjenek meg szervkereskedelemmel rettenetes egyedek! Te, lefenekesedett Kecske, te!!!
Teller Ede rex lett, mert perzseldeszerkezetet, egy rettenetes fegyvert felfedezett, s ez nem mese. Nem megy belseje, melyet Ede kedvre repesztgetett, s mellyel rengeteg embert elseperhet egy-egy gengszter fejes.
S eme Ede neve nem lett fekete, mert nyertes helyen leledzett. Szerencse.
De Benedek ezt cseppet sem helyeselte; elkerekedett szemmel, kedvetlen szellemmel Ede mellett elment, s egy kellemes helyet keresett…
Bement egy kertbe s letelepedett. Feje elnehezedett s ezzel elszenderedett…
Egyszerre rettenetes emberek mentek helye fele.
– Ne gyertek erre! – nyekeregte Benedek. – Elvennetek nem engedem szervem! Ez kell nekem! Ne verjetek engem! Nem engedelmeskedem nektek, rettenetesek.!… – s egyszerre eme szertelen emberek eltestetlenedtek… Benedek perjel szenvedve kelt fel…
– Jej… Fejemben felderengtek emberek, melyeket eme percben, szememet felfedve nem lelek! Ez sejtelmes… Mese lehetett ez? Esetleg eszem megbetegedett…? Ez rettenetes!
Benedek fejleszegve megyegetett elfele, s egyre kedvtelenebb lett. Ment, ment, esze pergett, de nem lelt nevet eme sejtelemnek, mely vele szemlefedve megesett.
– Ej, ej! Kedvem selejt! Kezem zsebemben, tenyeremben cseresznye, eszemben rettenetes emberek… El kellene mennem egy emberhez; kezeljen engem!
S ezzel Benedek elment ehhez.

(…)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom