cseszlovák blogol

Miroslav göndör, nagydarab, mosolygós
mint görög félistenfi Dionüsszosz éjszakáján
hangosan böfög
lassan iszik, de egész nap
összekeverednek angol szavai
mikor a cigarettákról, a háborúról mesél
horvátul zagyvál, kicsit lengyelül
megértjük egymást
kocsmákból korsókat lop el
évődik a negyvenes pincérnővel
meghív még egy baracklére
        három barátjának placcs szét az agya
        egy méterre tőlük
        meg 8-10 éves kislányokat
        meg öregasszonyokat kellett
        mert ellenség      KILL
        tizenöt embert
        WAR IS REALLY BIG SHIT

Miroslav búcsút int
széles hátára rásüt a Hold
megy ringatózva, lassan
várja a tenger, a nyár, a lányok, a felejtés
        Hej Biograd, hej Zadar, hej Split
        én, Miroslav, itthon vagyok!

(1998)