cseszlovák blogol

van egy szép gitárom idenézz
nem fender és nem is ibanez
amikor kedvesem piperéz
lehull a testéről libamez

Késő este - megfeneklett
Itt ülök az ágyamon
Tekintetem előmered -
komolyságod hátranyom
Elzuhanok és így fekve
bámulom a legyeket -
leszánkáznak a tapétán
Én sem tudok egyebet
csak felülök a ródlira
és leszánkázom arcodon
Barázdákat hagyok rajta
letörölni nem fogom
Nem tudom mert szeretésem
akármennyit bír is el
sisakot meg hosszú szablyát
páncélruhát nem visel
Képtelen vagyok megvívni
azzal ami ingatag
Csak megőrzöm - fuldokolva -
belőled mi itt ragad

Mostanra furcsa, sűrű köd telepedett
körbe a fűre, fákra
hajamat is belepte, arcom is
egészen síkos lett tőle
de nem panaszkodom egyáltalán
végül is szeretem ezt
azért is említem sok sorban
teljesen rímtelenül


Akárhogyan is lesz, ezt most
el kell mondjam
úgy szeretem két kezembe venni
gödröcskés arcodat
piros vasajtó félig-rejtekében
lopva fogni kezed
kibomló hajadban látni
lelakott arcomat

Recsegve-nyikorogva lépek
öreg vagyok immár
ha hegynek vesszük utunk
le-leülök a földre
kialvatlannak tűnök, meg
borostás is vagyok
arcot, hajat, kezet mosni
nem túl jó nélküled


Ide lyukadok ki, akárhányszor
ezen gondolkodom
persze itt vagy nekem ajtó rejtekében
zuhogó esőben
váratlanul a buszmegállókban
Tűzoltó utcában
néha nálunk - hegységnevű utca
tizenhat szám alatt


Aztán továbbérünk, új
kihívás felé
de még nagy szerencse, hogy az
nem történt meg
pedig keresgéltünk, ösztönösen
sokszor, lágyan
tudtam én azt mindig:
"szerelemmel szeress!"


Nos hát azt hiszem, hogy
ezért is van a köd
körbetelepedve fákon
kézen, arcon
de ez nem baj, bár így
nem jön az a válasz
amit minden kérdés
meg akar találni


Nincs itt semmi hiba
sötétben is látok
igaz kevesebbet szem-
üvegem nélkül
újféle boldogság lakik
most szívemben
simogasd meg arcom
köszöntelek TAVASZ