"apu"

cseszlovak•  2012. december 9. 22:55

néma ladikok hasítják fel óceántestem
szembogarak bontják szárnyaikat
a görbület egy szájszegletet árnyal
harmatcsepp-sorsom a hajnali áradaté

kupolát nyit az éjszaka csillagaim fölé
lassuló áramlatok sikoltják vérüket
agyarakkal ébredek a semmibe
forduló hitem felkunkorodik csavaranyámra

hátakat sodrásnak vetni
hogy sose halljam halálodat
némán csikorgok kegyetlen némán
vakságtok acélbilincseket forraszt homlokomra

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

designo2014. március 20. 12:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2012. december 11. 14:12

Törölt hozzászólás.

Fugemamor2012. december 10. 15:03

Azt mondod, hogy a lényeg, hogy mikor és hogyan írtad, milyen körülmények között...
Máté gondolatait továbbfűzve, szerintem nem lényeg, hogy milyenek az inputok, amik alapján írsz, mert a verset alaphelyzetben nem tudod megmagyarázni. Van valaki, aki elkezdi olvasni, és gondol valamit, és a legtöbb esetben nem is tudod meg mit gondol, nem hogy ő még bővebb tájékoztatást kapjon arról, hogy mikor hogyan született a mű...
A verset úgy kell megírni, hogy magától járjon... Ha ehhez túl elvontak és inkoherensek a képek, akkor elfekszik.
(Persze jobb, ha az ember már költő minőségében meghal, mert akkor utánanéznek a plusz infóknak, de addig a versnek esélye sincs)

Törölt tag2012. december 10. 14:22

Törölt hozzászólás.

cseszlovak2012. december 10. 14:19

áhá, Máté! köszi! ez korrekt volt: rávilágítottál, hogy nem a koncertet kell felidézni, hiszen már a szöveg megírása pillanatában sem a koncert maga volt a lényeg, hanem azt az érzelmi sort, érzelmi történést, amit a koncerthangulat, a zene előhívott belőlem. és amit nem sikerült visszaadni -- pont azért nem, mivel semmi konkrétum nincs a szövegben, pusztán csak egymásra dobált hangulatok.
na. nagy meló lesz, de kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. (aztán még lehet, hogy csak annyi: el kell dobni az egészet :) )

mat-star2012. december 10. 12:49

zöld
piros
narancs
barackvirág
bordó
karmazsin
lila
fekete

Szerintem ennek a versnek a törzse a különböző képek véletlenszerű kapcsolatrendszerének, és a belőlük nyert hangulatok szinte összefüggéstelen halmazának használata. Gyakorlatilag minden sor megpróbál valami újat elénk tárni, és csak elemi kohézió van a képek között. A fenti színsorozat mondhatni a versed analógiájára épülő legegyszerűbb lehetőség. A hangulatkeltés fontos egy versben...de szerintem az egység, a megértéshez, átéléshez szükséges kulcsok legalább annyira. Neked azért teljes a vers, mert van egy esemény (a koncert), ami összerántja az egészet, és ennek hatására helyükre kerülnek a képek és a belőlük generált érzelmek is. Te átélted ezt, viszont az olvasó nem volt ott a koncerten(valószínűleg), így ő egy fontos mozzanatról lemaradt, ami lényegében összeragasztja a verset. A Te feladatod lett volna a kohéziót megteremteni, és kiváltani a koncert érzetét valamivel, hisz így ránk nem hat az a valami, ami rád hatott, így az általa létrejött érzések olvasása sem jelent semmit nekünk. Szóval, hiányzik a koncert a soraidból, és nem tudom, hogy miért kéne nekem éreznem ezt az egészet. Így, a megvilágosító történés nélkül, csak egy érdektelen színkombináció marad számomra a vers. Nekem ez a problémám a szöveggel, és remélem tudtam segíteni.

cseszlovak2012. december 10. 12:19

akkor még egyszer és csak a rend kedvéért (na és kiemelve a lényeget!): ''...izgalmas és kemény pszichedelikus jazz-rockot játszó együttes koncertjén, az ottani zenei benyomásoknak leképeződéseként írt szöveg'' --> értsd: koncertsötét van, szól a(z ének nélküli, tisztán instrumentális) zene, és én közben írom a benyomásaimat és képzeteimet. le.

Törölt tag2012. december 10. 11:58

Törölt hozzászólás.

cseszlovak2012. december 10. 10:08

jó meglátás, Sea! lóg a levegőben: pontosan. ennek így is kell lennie.

Törölt tag2012. december 10. 10:03

Törölt hozzászólás.

cseszlovak2012. december 10. 09:44

Attila!

kérlek még jobban szőrözz, szedd szét, adj tippeket! komolyan!
nagyon hasznos, amit írtál. eddig.

ezt a verset már ide is kissé átírva tettem ki ahhoz képest, ahogy cirka 20 éve írtam. még tínédzserként.... de mostanában foglalkoztat, hogy jobbá, vállalhatóvá gyúrjam... (mehet is a csiszoldába asszem :) )

és hogy miért zene? a cím írásmódja is erre utal: ez ugyanis távolról sem egy apa-fiú/fiú-apa kapcsolatról szól, hanem egy egykor létezett, igazán izgalmas és kemény pszichedelikus jazz-rockot játszó együttes koncertjén, az ottani zenei benyomásoknak leképeződéseként írt szöveg (majdhogynem automatikus írás); és a zenekar neve volt Westminster Apu.

http://href.hu/x/iyhs

Törölt tag2012. december 10. 08:28

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2012. december 10. 08:01

no, Talpas (nomen est omen!), ebbe belegyalogoltál! ;)

Talpas2012. december 10. 00:35

Én nem szeretném elvenni a kedved ettől a fajta írástól, nincs is igazán rálátásom, de valamit nem értek. Ha nincs semmiféle megkötés, akkor miért nem lehet elhagyni lényegtelen részeket, és ha elvont (nem tudom a szakszót) akkor miért nem végig az?
Elhagyni a szembogaras (talán nem új már) és a harmatcseppes sort (nyálasnak látszik, helyette hirtelen bevert fogakból fogaskereket képzelek, amik a szájat, és az utána jövő valamiféle gépiesedést kötné össze )

A nem elvontra szinte az egész utolsó versszakot értem, és az utolsó sor kicsit megmagyarázott (forraszt homlokomra) szerintem egy jó jelző elég lenne az acélbilincsre, és slussz.

Ja, szerintem plüss, és tényleg amatőr, olvasói vélemény:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom