cseszlovák blogol

elárulok egy kis műhelytitkot ;)

vitorlák című versemet a Mozgó Világ szerkesztőségének a folyósóján írtam, miközben arra vártam, hogy bejussak a versszerkesztő fogadóórájára.
az egész ihletője - túl a friss és még elég fájdalmas, mi több, kimenetelét illetően teljességgel bizonytalan szakításon - egy kezem ügyébe kerülő tárgy volt. amit ott forgattam kínban-keservben az ujjaim között; lett lévén ott helyben nem gyújthattam rá, viszont kivívott folyósói poziciómat nem akartam feladni egy épület elé kimenéssel-rágyújtással. tehát egy doboz Helikon volt az ihlet forrása. :)

magammal beszélgetek
kiket szerettem és miért
és vajon vicces-e ez
minél frappánsabb rímekben
csacsognék-e szívesen erről
humorossá vagy legalább
kellően önironikussá tudnám
nagyítani szerelmeim
egyszerű történetét
amelyek zömmel úgy kezdődnek
buzgó nekifohászkodás


tíz évvel ez előttig
minden nővel az számított
együtt pezseg-e szellemünk
s másodlagos volt a test öröme
ez semmi hol itt a vicc
na ez az hogy nem tudom
jóízűen még magamon se
tudok elmosolyodni
vagy korholni legalább
milyen ostoba voltam
egy tulok egy gyáva pöcs
aki a nőket akarja
de kicsit sem érti
ámor vagy kupidó tehát
kupidó persze hogy kupidó
ámor is benne lakik szemében