cseszlovák blogol
VersDalmát elmék
Miroslav göndör, nagydarab, mosolygós
mint görög félistenfi Dionüsszosz éjszakáján
hangosan böfög
lassan iszik, de egész nap
összekeverednek angol szavai
mikor a cigarettákról, a háborúról mesél
horvátul zagyvál, kicsit lengyelül
megértjük egymást
kocsmákból korsókat lop el
évődik a negyvenes pincérnővel
meghív még egy baracklére
három barátjának placcs szét az agya
egy méterre tőlük
meg 8-10 éves kislányokat
meg öregasszonyokat kellett
mert ellenség KILL
tizenöt embert
WAR IS REALLY BIG SHIT
Miroslav búcsút int
széles hátára rásüt a Hold
megy ringatózva, lassan
várja a tenger, a nyár, a lányok, a felejtés
Hej Biograd, hej Zadar, hej Split
én, Miroslav, itthon vagyok!
(1998)
arról, milyen érzések vegyülnek bennem
akár a régi télikabátom
elhordtam s most már nem érdekel
akár a domboldalba fagyott lábnyom
elvétett lépések az elmúlt nyáron
felhívnálak de nem érlek el
akár a nyújtózó ős-öröm bennem
zakón a hajszál múltat idéz
akár a fénykép hol ott állunk ketten
mosolygva hazudva szemünk se rebben
pedig hogy sajgott érted e kéz
akár a többi nadrágom ingem
néha szeszélyből váltogatom
akár a sosem hitt gondolom isten
szemem és szám adta azt hiszem ingyen
nézek és szólok - adom kapom
akár a kisfiú ki egyszer voltam
apám öléből játék-leső
akár az ember ki itt fekszik szótlan
aki én lettem - egy virágcsokorban:
kóró, mezőben: aknamező
Úti dal
Konkoly és szarkaláb
az izzadságszagú réteken,
elém rakják - felélem
az összes félelmem
Egy hajlatban rózsatő,
alig van virága;
toldalék húsdarab
és testek nyílása
Kifúrva lukacskák,
létrákon táncolok;
kosárnyi szóbeszéd
a tükörben forog
Vonat fut föld alá,
gyárkémény, mákhegyek
s angyalok messzire
egyedül ébredek
bujdokoltam
bujdokoltam
hetedhét országon át
hatlövetű szivárványon
ötágú csillagok közt
négylevelű postáskisasszonyokkal
háromszín árbocok alatt
kétarcú utcák során
egyszerű kiskabátban
megtaláltál
illan
Áron nem jó édesanya
de szépül
akár a tó
akár a villanyszámla