chillly24 blogja

Lépteim halkak,

Te még is hallasz,

Kihegyezted füledet, 

Ölelő remegésemre.

Bújnék én hozzád,

De nem lehet, 

A sok ész, mit az ég ád,

Élve eltemet.

Dobok egy kötelet,

Kapaszkodj belé, 

De óvatosan mássz,

Mert szétrágta az egér! 

Lépteim olykor

Meg-megállnak,

Szívem nyújtom:

Szögesdrótba zárva. 

Én csavartam köré, 

Hogy te se bánthasd,

Nem is gondoltam belé, 

Hogy a te lelkedet vágja...

Nem folyik az idő,

Mióta ismerlek, 

Kezünk egymásban,

Szem a szemben figyel. 

Önző módon egymást faljuk,

S kölcsönbe testünket adjuk, 

Majd szavaink újra lerántanak,

Földön a porban vánszorognak.

Szerelem ez, s lélekféltés,

Pedig jó ember vagy, 

S én is,

Ez nem kérdés.

Csak állunk a komolyság partján, 

Ez lenne a helyes már? 

Nee, kérlek ne sürgess, 

Hagy nézzem még a szemed! 

Kék a kékben táncol, 

Szív a szívvel lángol, 

S aztán újra elrejti vágyát, 

S csak állunk és várunk tovább.. 

Mindig ugyanaz a melódia,

Unalmas a história,

Csókod éjjel csattan,

Míg nappal szívünk bilincsbe kattan.

Hogy lehet ezt ezermód leírni?

Ha közben nem változik semmi, 

Vagy ami változik az újra csak titok,

S titkos vágyat kelt újfent. 

Érdekes egy szerelem,

Kitart, türelmes és végtelen, 

Éjszaka magához húz, betakar,

Napközben így nem lehet baj. 

De aztán zord fellegek jönnek,

Újra feléled egy vihar, 

Megborzolja a kedélyeket,

Csitítja az éjeket. 

S újra a határok s a gondolatok,

Mik hullámoznak mint a Balaton, 

Leszek újra a nagy tavon hontalan,

Úszok a vízen, mint hínár, gondtalan.. 

Az éj neszez,

Hallom békáit, 

Nádirigó válaszol,

Figyelem órákig. 

Emberi zaj nem hallatszik,

Csak az ebek őrködnek, 

Ugatásukat a szél viszi,

Ki tudja hol vannak..?

Ciripel már az est,

A fák is zizegnek, 

Cserebogár koppan,

Majd felzúg újra.

Szél viszi tovább

A szúnyog szárnyát, 

Nem kell nékem már 

E vérszívó barát! 

Denevér cirreg,

Hallom csapkodását, 

Felhőtlen ég alatt

Csapva nagy lakomát.

Éjem, te drága jó barát! 

Májusfival szíved ideadád,

Álmodom csillagaid alatt csendesen, 

Csodállak minden egyes harmatcseppeden! 

Porszemként táncol szívem, 

Viharodban felhők jönnek, 

Szél lebben, orkán hasít, 

S elvesztem fejem.

Kiálték karjaidban,

Nem hallod, csak szíved ütését, 

Mint zongorán a hang,

Lágyan majd erősen. 

Akaratod vas, 

Érint majd feszít,

Szíved hullámzása vad,

Messze repít. 

Táncom lágyan ölel,

Majd lesöpörsz egy újabb lökéssel, 

S visszahúzol ajkadra,

Ki tudja mit hoz az idő holnapra?