chillly24 zavaros élete

Gubóba zárt lelkem

Tavasz szavakra vár, 

Készülőben már 

Az édes átalakulás. 

Szavaidon merengek,

Belém hasít a felismerés, 

Szívesen olvasok beléd, 

Hisz lelkünk egy soron született. 

Csúf kis hernyóként kezdtem,

A fájdalom rágta lelkem, 

Kiírtam én mindent magamból,

S kértem, olvass a szavakból.

Csírája voltam a tudatnak, 

S azt hittem az élet meghasonlás, 

De már tudom ma, 

Hogy az egész maghasadás! 

Virágfejeket zabálva tápláltam agyam, 

Jó nagyra is nőtt a hasam, 

Azt hivém a virágom nagyra nő, 

De nem voltam más, 

Csak egy utcai betörő. 

Jóllakott gyomorral böffentek eléd, 

Nem dobom ki a taccsot, ne félj, 

Hisz mardos a szép szavaid igéje, 

Veled leszek az égi kert szépséges tündérlepkéje. 

Meztelenre vetkőztet zeném, 

Mi finom zongorával énekel,

Omló hajam az, 

Mi keblemet takarja. 

Ó milyen puha kis ív, 

Oldalamat simítva

Bújik hozzám

A hegedű sírása. 

Forrón átkarol 

A zene hatalma, 

És senki át 

Nem hatol most rajta. 

Dohos szagú lelkem füstjéből kibújsz, 

Olajlámpás dzsinnjeként viselkedsz, 

S kihívást érzel lelkem kívánalmaira, 

Vajon mikor törik meg csendem az irányodba?

Kisfiúként viccelsz, 

Mint jóbarátot, 

S minden egyes betűmnél

Szimatod tágítod.

Élvezem persze, 

E cica nyuszi játékot, 

S elbújok majd újra, 

Mint aki megbántódott. 

Furcsa világot élünk, 

Komikusat és gyötrőt, 

Nem tudni most

Ki lesz majd az igazi költő.. 

Költöm időm,

Töltöm a napjaim, 

S fátyolt hintek

A nem létező fájdalmaimra. 

Bánatom elszáll, 

S dzsinnemet figyelem, 

Megtaláltam palackját, 

S ő azóta a szavaimat lesi.

Odahúz a szívem

A diósgyőri vár tövébe.

Ott vannak társaim, 

Várnak, csak rám várnak. 

Ösvényei kedvesek, 

Szeretet fákkal kiépítve, 

Elég zöld vesz körbe, 

S azon a stégen ülve.. 

Újra tündérhercegnő lettem, 

Otthon vagyok, oda születtem. 

Szárnyaim néha még lógnak, 

Amolyan félárbóc módra. 

Járok egy kört, felszisszensz, 

Nem, nem léptem lábradra, 

Csupán beledfúródott tekintetem, 

S a kábulattól térdre rogytál. 

Kérlek, kérlek állj fel, 

Senkit nem érhet ilyen kétely, 

Előttem ne térdeljen senki, 

Csak majd az, ki el akar venni. 

Megyek is, felülök egy körre, 

A körhintán hagyom 

Hogy a szemed hozzám szokjon, 

Varázslat ide vagy oda, 

Ez az én szívem otthona. 

Keresel?

Könnyen megtalálsz, 

Kezd el keresni a mosoly vonalát! 

Nem, nem a kezeden te kis butus, 

Itt az enyém, 

Látod? 

Az egész lelkem átfonja! 

Előttem komor sötét, 

De karom kitárva érek oda, 

Több baj ne érjen soha, 

Csak lásd meg a szépet, 

Önkéntelenül villantsd meg képed. 

A tisztaság szemén át figyelj másokat, 

Biztos lesz egy két nehéz áldozat, 

De áhítat s szeretet nélkül élni céltalan, 

Minden azután csak rossz és váratlan. 

Kelj fel, s indulj már, 

Nézd az utánam keletkező 

Mosoly-utam forgalmát, 

Kedvvel s türelemmel fürkészni mindent, 

Áthatja lelkem, teljes egészben.