Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Porszem
chillly24• 2021. május 8. 11:29 • olvasva: 140
Porszemként táncol szívem,
Viharodban felhők jönnek,
Szél lebben, orkán hasít,
S elvesztem fejem.
Kiálték karjaidban,
Nem hallod, csak szíved ütését,
Mint zongorán a hang,
Lágyan majd erősen.
Akaratod vas,
Érint majd feszít,
Szíved hullámzása vad,
Messze repít.
Táncom lágyan ölel,
Majd lesöpörsz egy újabb lökéssel,
S visszahúzol ajkadra,
Ki tudja mit hoz az idő holnapra?
skary2021. május 9. 04:52
@chillly24: 0-1 fok van :)
chillly242021. május 8. 23:18
@AndrejMlotko: most sem vagyok rossz helyzetben, voltam már sokkal rosszabban.. :) köszönöm ittjártad nyomát :)
@skary: holnapra szép időt! :)
@negyvenkilenc: igen eléggé ellentétes oldalai/gondolatai vannak.. :)
@Törölt tag: ha hagyom magam akkor megijed, ha nem hagyom akkor is. Valami köztes kellene.. :)
@pepo: anélkül nem lehet szeretni..! :)
pepo2021. május 8. 21:48
De lágyan ölelő...
Törölt tag2021. május 8. 20:22
Törölt hozzászólás.
negyvenkilenc2021. május 8. 13:20
Hej, micsoda legénybe szerelmesedtél bele te leány! :)
skary2021. május 8. 12:55
neköm nem sokat má :)
AndrejMlotko2021. május 8. 12:28
A "személyes viharok"-ról nekem mindig egy könyörtelen tuba vagy tornádó jut eszembe. Mivel semmi sem tart örökké - kivéve a zIstent - így hát a rossznak is vége szakad és eljön a jobb.