chillly24 zavaros élete

Személyes
chillly24•  2020. december 27. 12:59

Kegyetlen szívvel

Kemény az élet,

Keményen nevelt, 

Kegyetlennek és szerénynek.


Mondj valamit, 

Mondj valami szépet, 

Egy érdekmentes képet,

Csak kérj valami értékeset! 


A világ megtapossa a jót, 

Karikatúrázva lesik a képed, 

S hontalanná teszik a szíved. 


Páros lábbal ugrál rajtad, 

S te vagy az, aki hagyja, 

Porszemnek születtél, 

De nem szálltál tovább, hajjha. 


Szürke-marhák között szepegni, 

S a fényt átérezni, 

Segíteni, tanítani lelkeken, 

Ez az ami célt hoz neked. 


Majd én leszek, 

Leszek én a támaszod, 

Itt van kezem, 

S kisírhatod könnyed a vállamon. 


Segítek neked, 

Segítek kegyetlen szívemmel, 

Pont te vagy az, 

Aki miatt ilyennek kell lennem. 

chillly24•  2020. december 19. 16:50

Kidőlt fa

Kidőlt fánk agancsai tépnek,

Mit nekünk ültettél el télre, 

Bőrömön vérem serceg, 

Mondd, ezt hogy tehetted? 


Fehér kontra vörös, 

Jól mutat, 

Mint lelkünk 

Egymásbafonódva.


Ajkam elharaptam, 

Bár te csókolnád véresre, 

Nem hagynál időt 

A kínzó gondolataimra. 

chillly24•  2020. december 12. 10:22

Eltakarta

Elhaló hangod elmosta az eső, 

Szavaid nyomát belepte a köd, 

Szerelmed vágyát a hideg fojtja el,

Pillangóid álmát a tél foga harapja el.


Lelkes szíved hiánya mardos, 

Csendben kiáltok,

Hátha felébred benned a még, 

S törékeny kikericsként kihajt a szerelem. 


Jeges szelek csapnak arcomba, 

Mélykék bánatomat ajkamra fagyasztja,

Forró kezedért nyúlok, 

De a hóember azt is eltakarta. 

chillly24•  2020. november 29. 11:56

Sarokban

Erőm teljében,

Térdem megrogy, 

Ülök a sarokban, 

Némán zokogok. 


Szép falak és bútorok között, 

Visszhangzik fájdalmam, 

Ami már visszafordíthatatlan. 


Szomorú szemem 

Szépen vérzik, 

Kékre mossa a padló redőit. 


Fájdalom barátom, 

Te újra meglátogattál, 

Ismert megsemmisülés 

Megint magamba fogadlak. 

chillly24•  2020. november 29. 10:52

Cicával az élet

Csak nézzük egymást sután,

Mostantól én vagyok a gazdád? 

Félve fekszem melléd az ágyra, 

Nem hagyom magam elaludni mára. 


Arcod kíváncsi és szőrös, 

Félek nem leszek elég erős, 

Hogy jó támaszod legyek mától, 

Eltűnnék a világ napsugarától. 


De már itt fekszel nyakamban, 

Praclid az arcomban szeretetet ad,

S én habozás nélkül megfogtam. 


Bohókás lelked tiszta és játékos, 

Lesz ehhez türelmem most? 

Puha egyszerűséged kételyeket kelt, 

Vajon erre lehet szükségem? 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom