Zoltanus blogja (A-side)

Mivel a párom szakított velem, és ezt a verset nem szándékozom feltölteni az oldalra, így itt osztom meg veletek. November 15-én szándékoztam elküldeni neki, de felesleges.

Születésnapomra

izzik a láng a
gyertyán
egy szál önmagában
a hiány évszakában
nincs torta, nincs kívánság
csupán egy álom
mikor kezemet
kezedhez kulcsolom
de most fuldoklom
és undorodom
a kíntól, a fájdalomtól
az ágytól, az ártalomtól

egymagam omlok térdre
s a padlóra érve
zokogásom tör elő
elfogyott az erőm
nem vagy itt
hogy megments
nem simogat
bársony-tenyered
csak a hold fakó
fénye hívogat
mi nem te vagy
bár látlak fényében úgy
ahogy érzi a szeretetet
a gyermek az anyja méhében

csak ülök az ágyon
kezeim szorítom
s jöttödet várom
nem imára hajlik
csuklóm, ujjaim
csupán érintésed
imitálom
majd ordítva
az ablakon kikiáltom
szívem dobbanásának
szótagjait
mondatait
hogy kellesz nekem
mint száraz tarlónak
a hűsítő zápor
mint belőtt drogosnak
a szintetikus mámor
mint álmatlan embernek
a gőzölgő kávé
legyen az capuccino
vagy olcsó nescafé

s ha leszel Arwen
leszek Aragornod
légy az én Rose-om
s én a te Jack-ed
míg el nem felejted
hogy ki vagyok
milyen az arcom
mikor nevet
milyen a hangom
mi füledbe suttog
s az apró bók
fülkagylódban bujdos
milyen az érintésem
s milyen csókom
amely lehet még
igézet

a telefon néma
nem üzensz, nem hívsz
nem kopogtatsz, nem írsz
emlékké váltam
egy ködös foszlánnyá
míg én mint egy
meredt sóbálvány
tekintek magam elé
a hallucináció felé
hirtelen eltűnsz
sóhajtok egyet
hívlak még egyszer
többre nem vagyok
képes
nélküled lettem
huszonnégy éves

2012. október 8.

Megtört harangok

Lennék én érzéki szerető,
jövőt ismerő, múltat feledő,
égi harmóniát vérrel teremtő,
kósza vándor, de vár a temető,

ám a napról-napra létezés,
a reménytelenség szülte ébredés
megváltás lehet, de most kétkedés
őrjöng, mégis ördögivé tettél.

Tükörképem szenved a szilánkokban,
szemenként, apró világokban:

társadalom, mint a varangyok,
"angyalok". Lehetőséget elszalajtó
lelkemben, mint száraz parlagon,
üvöltenek a megtört harangok.

2012. október 17.

Férgek bálja

hangtalan hangzavarban sikolt
ösztönösen örvénylő lelkem
(bíbor vérem az aszfaltra hull)
az oxigént hiába nyeltem

a ki nem mondott igazságért
bilincsbe verték kezeimet
(ahogy a hordágyon vergődöm)
ördögök sózzák sebeimet

csukódik az ajtó, elvisznek
a százegyes szobába zárnak
(forradalom égett az utcán)
vallomásomba bűnt diktálnak

harag s szégyen szaga kerülget

2012. szeptember 13. 22:20

Péntek

gyufaszál villanása
perzselt cigaretta
tüdőm füstöt inhalál
autóbuszok közt
kereslek
míg a tömegben
elveszem
fényszórók kereszttüzében
gyalogos dühében
ordibál
idilli pillanat
szór rám nyilakat
mérgezve vérem
szenvedő énem
mert nem vagy itt

tömött megállók
mégis mind üres
a hangosbemondó
süket
nem látom
csupán vágyom
közelséged
ölelésed

átkozott péntek
csak annyit kértem
hogy lássalak
ha kell
hetekig várjalak

begördrül egy
ormótlan jármű
motorja hörgésszerű
talpad megérinti
a talajt
szemeiddel fürkészel
kutatsz valami után
oly sután
de én ütemesen
dobogó szívemmel
figyellek

odarohannék
de nem lehet
nem csókolhatom
ajkad
nem szagolhatom
hajad
nem érezhetem
selymes bőröd
míg lelkemben
forog a tőröd

a pályaudvar megtelt
élettel
míg én a halál
küszöbén barátkozom
a végzettel

s te elmentél

2012. október 2.

Sorsom

horogra tűzött féregként
vergődöm az élet mocskában
szürke panelrengetegben
fekszem sorsom porában

széthagyott sörösüvegek
barnán fénylenek az utcán
vért fakasztó szilánkjai
ereimnek menekülthullám

elmém torz demonstrációja
élteti elenyésző hitem
ajkamat elhagyó szónak
nem terem többé hitel

szakrális áldozatként máglyán
perzselődik bűnös lelkem
már szakad a kenderkötél
deszkára zuhan a testem

hogyan, mikor, miért, hol
lettem eretnek remete?
végleg holtágra terelődött
létem zúgó csermelye




Valamikor idén