Zoltanus blogja (A-side)
VersSzösszenet munka közben
én
lényegtelen lényegi valóm
valós lényem anyagtalan
hasztalan és parttalan
lényegében jelentéktelen
2012. november 16.
Egy elfeledett versem
Harmónia
Sötét, baljós hegyek ormai tornyosulnak előttem,
máskor elbűvölő, zöld lankák tűnnek el mellőlem.
A szilaj folyó sodrása teszi sebessé utam,
fuldoklásom figyelik, bús szempár felettébb mulat.
Szélben hajló, magas tölgyfák árnyéka vetül reám,
fellegeken túl, hófehér mezőkön szemem ellát
a veszedelmes, végtelen világ valós végéig,
de szemem behunyom, és így lesz semmivé a lét is.
Hadd öntözzék ott könnyeim a terméketlen talajt,
ahol csak elvétve köszönt be a megváltó tavasz,
ám eljő a virágszirmokkal borított kikelet,
s a múzsa csókja tollamba perzseli az ihletet.
2012. június 30.
János barátomnak, születésnapi üdvözlő
Szülinapi blues Jankónak
Isten éltessen, kedves János
szaladj meztelenül a városon!
Nőiességed... khm akarom mondani,
fogsz még tükör előtt kotlani?
Egy évvel vénebb lettél, te kakas,
bölcsességet a szemétdombon kaparsz.
Huszonhárom esztendő borban fogant
és kócos fejed az aszfalton koppant.
Tarka izompólóban bátran feszítesz,
belőtt séróddal nem veszíthetsz,
vidám hangulatot önmagaddal kerítesz.
Elszabadult édességbolt szaga árad,
a monitor előtt jobb kezed már fárad,
hát boldog születésnapot, te állat!
2012. november 5.
Farkasok
Farkasok
Piros-kék szívünkben a vér
lüktető pulzust diktál.
Zihál, lélegzik a stadion,
míg az ellenfél csak asszisztál.
Elszánt farkasok a pályán
fegyelmezetten a prédára várnak.
Zöld színű sassal lakmároznak,
és a győzelem csúcsára hágnak.
Messzeföldről érkezett az ordas,
luzitán szemében ott az éhség.
Feldúlják a távoli földeket
s mára becsület az érték.
Gyáván szétszéled a konda,
ha ösztönösen lecsap a falka.
A vezér üvölt, a roham indul,
a csapatnak nincs Achilles-sarka.
Ezrek kiáltanak, tombolnak,
sikerről-sikerre nő az étvágy.
Megmarni a rettegő Európát,
Sporting, Genk, Basel, vigyázz!
A tűz mindig égjen bennetek,
az ördögök az oldalatokon állnak.
Küldjétek hát pokolra a balgát,
ki nekitámad a sóstói várnak.
2012. október 27.
A költő ihlete
A költő ihlete
Egy szoprán karcolja hallásom,
amott pedig rockzene tombol.
Füstfelhőben úszva vallásom
hirdetem, dohányom a koncom.
Alig szívott bagó a számban,
egy árva szál Lucky Strike.
Rozsdás kulcs a zárban,
ostoba, okoskodó számítás.
Elhajigált papírgalacsinok,
szótagszámhibás rímek,
üzenetrögzítő visszacsipog:
"kiadó elutasított" címmel.
A hamu nő cigarettám végén,
a toll kihullik a kezemből.
Tompa puffanással földet ér,
az ihlet elszáll elmémből.
S mégis verset teremtek,
múzsámat rútul megcsalom.
Írok szintetikus szerelmet,
néha hazudok is, bevallom.
2012. augusztus 24. 20:03