Születésnapomra

Mivel a párom szakított velem, és ezt a verset nem szándékozom feltölteni az oldalra, így itt osztom meg veletek. November 15-én szándékoztam elküldeni neki, de felesleges.

Születésnapomra

izzik a láng a
gyertyán
egy szál önmagában
a hiány évszakában
nincs torta, nincs kívánság
csupán egy álom
mikor kezemet
kezedhez kulcsolom
de most fuldoklom
és undorodom
a kíntól, a fájdalomtól
az ágytól, az ártalomtól

egymagam omlok térdre
s a padlóra érve
zokogásom tör elő
elfogyott az erőm
nem vagy itt
hogy megments
nem simogat
bársony-tenyered
csak a hold fakó
fénye hívogat
mi nem te vagy
bár látlak fényében úgy
ahogy érzi a szeretetet
a gyermek az anyja méhében

csak ülök az ágyon
kezeim szorítom
s jöttödet várom
nem imára hajlik
csuklóm, ujjaim
csupán érintésed
imitálom
majd ordítva
az ablakon kikiáltom
szívem dobbanásának
szótagjait
mondatait
hogy kellesz nekem
mint száraz tarlónak
a hűsítő zápor
mint belőtt drogosnak
a szintetikus mámor
mint álmatlan embernek
a gőzölgő kávé
legyen az capuccino
vagy olcsó nescafé

s ha leszel Arwen
leszek Aragornod
légy az én Rose-om
s én a te Jack-ed
míg el nem felejted
hogy ki vagyok
milyen az arcom
mikor nevet
milyen a hangom
mi füledbe suttog
s az apró bók
fülkagylódban bujdos
milyen az érintésem
s milyen csókom
amely lehet még
igézet

a telefon néma
nem üzensz, nem hívsz
nem kopogtatsz, nem írsz
emlékké váltam
egy ködös foszlánnyá
míg én mint egy
meredt sóbálvány
tekintek magam elé
a hallucináció felé
hirtelen eltűnsz
sóhajtok egyet
hívlak még egyszer
többre nem vagyok
képes
nélküled lettem
huszonnégy éves

2012. október 8.