Yume blogja
Kőszikla Magány :)
Már nem vonz a szétszórt sokaság!
Határ, lélek és gondolat nélkül cselekedni, oly nagy erő? Állatias tompa terror magunk ellen!
Uralni mi vágy és beteg önbuzgalom, az egó játéka, csak emberi küzdelem.
Lehet e igaz szeretet a sokaság sűrűjében? Hol fejed kapod combok, mellek, tárgyak közepette? Testet ölt a halál, tisztelni mi csorba képtelen lelkem!
A vakság, s fájdalom nem Szerelem! Hamis való, mi belőlünk fakad! Ráhúzva, béklyóban sikolt a szeretett Tárgy, de emberek vagyunk, a tett csorba, akár a testben rab tiszta tudat.
Nyugalom, ékes bölcs világ, tudatos szabad való, édes álom szememben! Megtalálni a cél!
Mikor eljön a Való, édes béke lesz a jutalom, s kőszikla Magány!
Világom....
.. ha miénk lehetnél, nem lenne viszály csak szenvedély…
A Jó nincs fájdalomra kárhoztatva, a tapasztalat maga az
impulzus, visszhang nélkül.
E világban nincs birtoklás.. se veszély s kevély ármány
semmi! Csak lélekgyűjtő.. idea mindenki...
Mindenben vagy.. és együtt egy a lény.. mi Mi és Én.
Szavakon, címkéken lovagolva, tépett sebet nem adna
hisz már nincs. Én a Tiéd Te az övék én a Miénk...
Szabadság, se nem szabados viszály csak bizalmas Szeretet!
Kötés (Érzés fluktum)
Cikázó csorba csonkok, össze vissza fűz mindent. Valós képet, erek sora
ad, ami belecementálódott a mikro struktúrába. Hiányt szül és ad.. Hiány
húzóerő a nagy és kicsiny erővonal, benne van a biologikumban, kőben és
a részecskékben. A nagy fekete tart egyben és az óriás erőket tűnni
hagyja, hogy majd visszatérhessen ereinkbe az erő, másképp. Fluktál
tompán és élesen, aki csendben születik újjá, meghallja.
Érző rezgés
semmi több, összeköt a többi párhuzammal, érezni ha figyelsz!
Tökély Magam
Semmibe mártott pátosz felleg, feledni forgó körhintában, zúgó fejjel, áh lehetetlen! Találni úgy sem lehet, jön, ha csak egy perc is, talán örökbe fagy.
Minden elvárás sírkő csupán, fájdalom, valós nem marad. Nehéz a lét, a hazug elme zúzza porrá, ha nem élhet. Érezni pedig káosz, hát mi végett tenné? Hisz Könnyűvé lenni az Ember által lehet! Nincs Teljes, nincs Egész mi vagyunk egyedül! Hinni lehet, de valót csak tapasztalni tudunk. Egyedül.. Ez a Valóság…Némák kora
Üdvözöllek Barátom a Némák korában!
Itt a kép az úr, puritán, nyers, kreált valóságában. A szurokfelszínen sok túlbuzgó mártír lesi a sekélyes Úr minden rezdülését.
Az Úr bűzös selyemfüggönybe burkolja azon keveseket, akik önnön imádatukba vesztek. Mindezek ellenére csodálatra méltó kisközösség. A szuroktenger tetején aranytálcán úszva, sikerrel tettetik a kicsiknek a jólét látszatát.
Színes álmokat vetítenek eléjük, és a tömeg szüntelen éljenzik. Gondolat írmagja sem születik. Hasztalan az ellenállás, az aranyba burkolt kötél, szorosan a kicsik nyaka köré fonódik, majd lassan magával rántja a többit is.
Szuroktető vagy szurokerdő egyre megy, aki e bűvölet rabja, előbb vagy utóbb elmerül…