Yume blogja
GondolatokKétség
Mentsd meg magad a kétségektől! Ott lohol melletted a gondolat és az érzés, mégis bízni kell! Még akkor is, ha ezer sebből véreztél egyszer. Ami most van, nem a múltad!
Tedd fel a kérdést! Érdemes aggódnom? Ha képes vagyok orvosolni hát rajta, ha pedig lehetetlen, felesleges aggódnom.
El kell engedni szabadon a szeretetet, ha élni hagyod, és minden pillanatban próbálsz úgy tenni ahogy diktálja, a bizalmat is magával hozza!
Eleinte nehéz a kétségekkel szembemenni, hisz reflex.
Gyakorolni kell szüntelen, figyelni és a mostban maradni ameddig csak lehet!Múmia
Birtok balga bódulat, martaléka mímelt még-idő. Hajlani a Szerető, szólni képtelen! Hisz nem ő szól, múmia egy halott lélegzeten. Folytotta folyó dühe s somolygó saroktüze. Tenni akart, épített hát óvó kemény falakat.
Csodálta mi övé, öntött aranyat a gyémántra, de silány utánzat lett mi gazdag volt egykoron. Gulág kapu, sorra fedi a halálos korom. Hitvány e tett! Virágból martalék, börtön birtoka, s bűzös rothadás a feltétel, nem tűnik soha.Birtok börtön, mi nem Szeretet, csak mímelt múmia vállán gyászos kerevet. Múltat cipel, munka minden perce. Adni szabadon, mint egykoron, többé már nem szeretne!Kerengő bú, birtok a te neved, aki így tesz tompa tébolyult, nem érdemel Szerelmet!
Szenvedés
Lám az ember, itt van, önmagába zárva, számtalan elvárással. Miért olyan nehéz csak lenni, egyszerűen, tapasztalni, megélni?
Körbevettük magunkat az elvárás és veszteség falaival. Ha valami jót tapasztalunk, a félelem mérgezi a lelkünket tovább.
Örülni, tisztán, könnyen, mint a lélegzet. Vajon létezik ilyen felhőtlenség?
Talán nem csalódunk másokban, nem szükségszerű pofonnak megélni, ami történik az egyszerűen, csak van.
A fájdalom ott lakozik a csalódásban, elkerülhetetlen, de minek szenvedünk?
Vajon őrültség azt gondolni, hogy a fájdalom szükségszerű, előfordul, de a szenvedés nem szükséges?Öröklét (töredék)
Pár perc az öröklét, ha karjaiba zárva ér a hajnal.....
Kőszikla Magány :)
Már nem vonz a szétszórt sokaság!
Határ, lélek és gondolat nélkül cselekedni, oly nagy erő? Állatias tompa terror magunk ellen!
Uralni mi vágy és beteg önbuzgalom, az egó játéka, csak emberi küzdelem.
Lehet e igaz szeretet a sokaság sűrűjében? Hol fejed kapod combok, mellek, tárgyak közepette? Testet ölt a halál, tisztelni mi csorba képtelen lelkem!
A vakság, s fájdalom nem Szerelem! Hamis való, mi belőlünk fakad! Ráhúzva, béklyóban sikolt a szeretett Tárgy, de emberek vagyunk, a tett csorba, akár a testben rab tiszta tudat.
Nyugalom, ékes bölcs világ, tudatos szabad való, édes álom szememben! Megtalálni a cél!
Mikor eljön a Való, édes béke lesz a jutalom, s kőszikla Magány!